644. szám Vers

IDŐ

Szerző:

2014 szeptember

hatalmas hegyekre támaszkodva
erdők nagy fáit, vándor-botjaként használva
jön-megy az IDŐ.

lábain
minden folyó
és az összes patak a cipő.

van akinél otthagy kéjes-mámoros perceket
másoktól elvesz hosszú éveket…

amilyen – olyan
lót-fut-rohan
mint aki osztódik
önmaga sem tudja hogyan;
kúszik-úszik-száll
ha unatkozik tovább áll…

végül Ő is ISTEN örökkévalóságában
rájön – ha későn is –
mulandó-halandóságára….

Kapcsolódó írások