652. szám Vers

Örökké tartó búbánat szonettkoszorú VI.

Szerző:

Tyúkot nyakaztak a fürdőszoba
helyén: begyújtották a gázt, feltették
a lábast s főtt öregkora tora,
zöldséget kértek s nagyra szeletelték.
Tésztát gyúrtak; galuskát szaggattak
és látom: kezük nem a naptól sötét,
társam megsápadt, de a haragnak
mihaszna; koszos az asztal, a kötény
s lázrázta ajka rémisztőt görbült,
zöld szeme nagyobb lett, mint egy kistányér
és gyomrunkban a semmi megpördült,
csak mosolyogtam, de úgy, mintha fájnék.
Finom lett; a repetát is kértük,
sajnáltuk, hogy a készítést néztük.

Kapcsolódó írások