Úgy indul,
mint egy néma lm,
majd megtelik
százféle zajjal,
kánonban kántálnak
korszakok, szólamod
dallama elhal.
Ám addig is
babonáz számtalan,
zálogba csapott ígéret,
megteszel mindent,
hogy megfelelj,
s te légy
az örök igézet.
Kötelékekből
függések lesznek,
szerelmekből
híg viszonyok,
s tartoznod kell,
mert adóssá tesznek,
mammon illatú ikonok.
Karcos, kifakult
kópián, színfoltot
hagy az őszinteség,
ha igazul élsz,
iga a sorsod;
le fitymált kereszt,
együgyűség.
