Leéltem már az életem felét
s nem írtam még olyat, mely igazolná
létem: művem ki nem sarjadt vetés.
Nincs hasznom. Egy munkáslét kirabolná
lelkem. Megértést várnom – nem szabad.
Csak alkotok s minden egyes szavam
papírosokra lerótt kis adósság;
gyerekes kézírásom van s ügyetlen,
tollam tucatnyi, törött tarka toll
s tudom, egyszer megírom azt a sort
velük, amelyért megszülettem.
Mások?… magamra vagyok féltékeny;
rossz műveim kidobtam, feltüzeltem.
Sárgává sápad minden fényképem.