Szavaid súlyos esőcseppek
Fátyolosan áztatják reményeimet
Belemosván az aszfalt repedéseibe
Miközben arcomon lecsordulnak
Elmosva álmokat, ábrándokat
Nyiladozó szirmokat taposnak
Fásult lábaim, zavaros pocsolyába
Száraz könnycseppeket
Mint megannyi megkövesedett emléket
Gondosan kikerülve
Rejtőznek el szűk mélyedésekben
Hová már nem követheti hervadt tekintetem
Csak monoton lépdelek
Céltalan, értelmetlen
Fedezéket sem keresve, hagyom
Csak hadd hulljon és hulljon
Jó érzés, hogy fázom
S remeg
A testem
Likes
Nincs hozzászólás