…elvadultnak s törékenynek láttam; nemigen jártak itt egy esztendeje, „ Anyád itt pihen ” . Nem épp’ azt vártam, hogy farkasszemet néz egy lepke szeme velem – a sors rossz forgatókönyve, hol a múlás szép s nem veszi körbe a hálátlan utókor zöld erdeje. Elvileg valamit éreznem kéne s...
csillogó csöppek pókfonálon fények villódznak konstatálom hogy valami illékony csoda álom és ébrenlét mixelt mákonya vesz körül csak a monitor világít az ember leereszti elfáradt pilláit de a kép ottragad szemhéja falán éjszakába fordul a fahéjszín délután átmenet nélkül révületbe dűlt… s a pókhálóban összegyűlt sok keserédes őszi perc...
tovább
Likes
Fél évszázad szorít Vasmarokkal tart Kemény volt de szolid Játékot akart Fél évszázad pőre Izzadt hátamon Gőzölgő esőre Vár az alkalom Bámulunk a hitre Lám csak mennyit ér Fél évszázad színe Tarka és fehér Fiókban és ágyon Látatlan vagyon Lazán zsebrevágom Fél évszázadom 0
tovább
Likes
Fekete, szürke kockalapokon, csoszog egy élőholt, arcán szent iszony, kacsintós örömmel, hisz itt a nap fénypontja: koffeinért áll a sor – zúg az automata. Délután infúzió és orális csodák, „Édes ’húgom’, nem jöttél! Számítottam rád.” A falhoz persze mindig, a falhoz beszél, háta mögött rebesgetik: megütötte a szél. Dekkekre...
tovább
Likes
pipipisti feje alva csüng szívére hajában nyárfavatták pihéje pipipistinek hívják mert dadog ajka kitüremkedett biciklibelső a hordágyról a fűbe dobta le a mentő míg delirál kezek nézik át zsebeit dzsípieszes nyakörvű kutyák szagolgatják ’sok itt a szenvedés ám az Úrnak is tetsző az kevés’ tűri fel gallérját egy arra...
tovább
Likes
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Kerek-erdő, ahol a mesék születtek. Ebben a gyönyörű vadregényes erdőben születtek a legszebb történetek Boci apó tollából. Az erdő fái sűrűn álltak egymás mellett, a földfelszínen élő mohákkal, gombákkal és aljnövényzettel otthont adva a tehéncsordának. Igazi verőfényes tavaszi délelőtt van. A...
tovább
Likes
Száznyolcvan szem pirulát bevenni, az már egy apokaliptikus semmi, nihil, vagy tudja a fene, elég lenne talán a fele, de, száznyolcvan szem sem biztos, hogy megöl, az ördög vigyorog, az öngyilkos könyököl ágya szélén, parkettára hány, három teljes napig, aztán szembe köpi a tükröt, „erre se volt képes”, ökle...
tovább
Likes
kutyáknak lököm magam bánatát szutykos alomba forduljon goromba szavakkal morogjon aki kevésnek talál sikítok majd néma szájjal soha el nem fogyó étvággyal használt csontok közt kutatva csupaszra rágom a holnapot ma nyelvem vörös véres szalag fogam csorba törött kacat könnycsapást mos orr völgyében szám vezeti eresz nincsen hátam hajlik...
tovább
Likes
Már sóhajokká szelídültek bennem az évek hangos szív-dörömbölései; még ide-idepörköl a fehér papírlapra egy-egy vers-sorozat, de már csendesebbek a dobbanások… csak el ne múljanak végleg gyönyörű kínjaim! Még néha látom anyám földarcát apám s bátyám ködfantomja villan felém, három szép halottam fogja tollam gödör-szemükből rám zuhan néha egy kis...
tovább
Likes
Sebekkel teli út visz a temetőig, a szőlőtőkéken túlérett a termés, kecske és juh legel a város mezőin, szellő száll a tarlón, aratás volt nemrég. Némelyik hant fölött mintha lenne ugar: úgy felverte a gaz – a kőt áttörni kész, mellette egy kripta; a család nem fukar s egyként...
tovább
Likes
csillogó szemmel aludtál el, …, álmodón. Olyan voltál, mint egy öreg bölcs gyerek, kit még a macskák is rajongva szeretnek. Ám a fotelt már nekifutásból céloztad meg. Üres a helyed. Nem halljuk többé kedves horkolásod, farok csóválásról – mit Ádám jötte jelzett, s a vakkantást, eresszelek be! – mert...
tovább
Likes
A bölcsesség, azt hiszem, szép szemérem. Vakmerővé tesz a nemtudás. Az eltévedt hit újrakeresése, örök zarándoklat, s nem vitás, jót tesz annak, akit nem kímél, arcátlansággal szennyes kora, és gyakran jut neki zord szembeszél vagy kevély uraktól nyűg vacsora. Az ostobaság századában élünk, prekoncepciókért állunk sorba, gyanakodva, buzgón félreértünk,...
tovább
Likes
Tisztelt Fedél Nélkül-újság szerkesztősége! Én, Verebélyi Béla, némileg furcsa kéréssel fordulok Önökhöz. Röviden: az Önök családjában (a Mi Kis Családunk) eltöltött több mint 10 év alatt számos laudációt, méltatást kaptam a Hajléktalanok Lapjához (is) kötődő művészektől, sőt még egy könyvkiadó tulajdonosától, igazgatójától is. (Ez utóbbi prominens személy egyik laudációjában...
tovább
Likes
Egy kívánsággal, ha élhetnék Nem is tudom még, hogy mit kérnék Orgazmusból csodásat és többszörit Szerelemből holtig tartó igazit A lányok közül lehet régi, Ha csókjait nem csak ígéri. Búcsúk közül azt, amely nem jön el soha Érzések közül pedig mely’ nem mostoha Életek közül nagyszerűen élhetőt Halálok közül...
tovább
Likes
anno 2013. 10. 13. A csillagok hamar felfalták az éjszakát, igaz, a telihold is erősen besegített nekik. Feketéből előbb szürke, aztán tarka lett a táj és a madarak az újonnan született napot harsányan üdvözölték vidám énekükkel. Erdő szélén vén, terebélyes diófa áll, alatta töltöttem az elmúlt éjszakát. Pirkadatkor a...
tovább
Likes
Ropogós, friss-tiszta az ágyneműnk, ám párnánk mellett egy zsák krumpli rohad, gennyes bűzével földhöz vág egy lovat, barátom zokog, széthasad fejünk; gyorsan lelécelünk – lábujjhegyen, utcán tántorgunk, én a reggelt várom amiért ide jöttem s amelyen harminckét év után végre meglátom s szívembe véshetem azt a helyet, ahol az...
tovább
Likes
bársonyos éjszaka pergeti némán ódon homokórán a múló időt magam heverek csak az éjfeli órán át- meg átizzadván hűvös lepedőt nincs másik test kinek nekifeszülve lehetne megvívni szerelmi csatát meddő vágyaimtól hiába hevülve kergetem az álmom mely semmit se ád hova tűntek már a szép tavaszi felhők sétáján magányos...
tovább
Likes
holtan szállt föl a buszra orsós mari már ha tényleg úgy volt egyáltalán a szúrt seb vörös brillje még izzott holtan szállt föl a buszra szegény leány nem pislogott s a boncolás varrata szörnyen viszketett bosszúból szúrta le a sztojka pista pedig hát éppen tőle van a kisgyerek mari...
tovább
Likes
Sajnos már öregszem Pedig nem törekszem Megőszült hajamon Látszik a vén korom. Beteltek álmaim Sorsdöntő vágyaim A boldogság se vár Reményem béna már. Kopottas ruhámban Beülök kocsmába Haverok körébe… Sorsomat mesélem. Családom sose volt Erkölcsöm csupa folt, Rokonok kerülnek… A nők meg lenéznek. Nyugdíjam elkopott Kutyám is elhagyott Hitemből...
tovább
Likes
Van az úgy, hogy az ember kezéből egyszer csak kiesik a gyeplő. Vagy egyszerűen elengedi. Valami ilyesmi történt velem az elmúlt őszön. Az Andrássy úton siettem valahova, nagyon el voltam ülve az ügyeimmel. Rájuk sem hederintve haladt el mellettem a tetszelgő zöld padok sora, mígnem egyszer mégis leültem egyre,...
tovább
Likes