kutyáknak lököm
magam bánatát
szutykos alomba
forduljon
goromba szavakkal
morogjon aki
kevésnek talál
sikítok majd
néma szájjal
soha el nem fogyó
étvággyal
használt csontok
közt kutatva
csupaszra rágom
a holnapot ma
nyelvem vörös
véres szalag
fogam csorba
törött kacat
könnycsapást mos
orr völgyében
szám vezeti
eresz nincsen
hátam hajlik
tonett ívén
tüzet gyújtnak’
földet hánynak
lámpát ríkatnak
az árnyak
