Sebekkel teli út visz a temetőig,
a szőlőtőkéken túlérett a termés,
kecske és juh legel a város mezőin,
szellő száll a tarlón, aratás volt nemrég.
Némelyik hant fölött mintha lenne ugar:
úgy felverte a gaz – a kőt áttörni kész,
mellette egy kripta; a család nem fukar
s egyként zúg a sírok fáin az ősi szél.
A parcellák között nem látom a számot,
valaki elkísért; ismerte köreink,
de az adatokat ő sem tartja számon;
ösztön irányítja, ahogyan őseink
lépteivel tette vagy ezer határon;
nagyvégre megáll s egy névtelen kőre int…
Likes
Nincs hozzászólás