658. szám Vers

Száznyolcvan szem

Szerző:

Száznyolcvan szem pirulát bevenni,
az már egy apokaliptikus semmi,
nihil, vagy tudja a fene,
elég lenne talán a fele, de,
száznyolcvan szem sem
biztos, hogy megöl,
az ördög vigyorog,
az öngyilkos könyököl
ágya szélén, parkettára hány,
három teljes napig, aztán
szembe köpi a tükröt,
„erre se volt képes”,
ökle összeszorul,
alkarján az erek
kidagadnak –
a pszichiátrián száznyolcvan napig
kihallgatják –,
hogy mivel elégedetlen,
mi nem felel meg neki,
mitől lett volna jobb,
megtartja, elveteti?
Ha hozzá se megy,
vagy időben elvál,
de az idő relatív,
ugyebár…
Száznyolcvan szem,
száznyolcvan emlék,
behalt a fék,
a görbék
egyenesednek;
pedig annyi, annyi minden,
annyi egészen egyforma kérdésen
múlik,
jön-e a válasz,
s nem csak a fájdalom
az úr felette,
vár a feleletre.
Elvesztette a munkahelyét,
gödörben él,
mégse menyét;
fázik, melege van,
az évszakokkal sincs tisztában.
Anyakönyvi kivonata
sokadig kanálisba…
Bánja az Isten,
jó volt itt lenn,
de jobb lesz,
ha egy angyal felsegíti
a mennybe
vagy a pokolba,
ez a világ már
nem otthona.
Száznyolcvanfokos fordulattal,
tökéletes öntudattal
távozik
innen el, de legfeljebb a teste,
porhüvely,
vallja: nem kár.

2019. augusztus verse

Kapcsolódó írások