Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Kerek-erdő, ahol a mesék születtek. Ebben a gyönyörű vadregényes erdőben születtek a legszebb történetek Boci apó tollából. Az erdő fái sűrűn álltak egymás mellett, a földfelszínen élő mohákkal, gombákkal és aljnövényzettel otthont adva a tehéncsordának.
Igazi verőfényes tavaszi délelőtt van. A nap ma is úgy kezdődött, ahogy máskor is szokott. A csorda idősebb tagjai korán kelnek, hogy élelemért menjenek az erdőben szétszéledve. Ők gombát, mohákat is esznek, nem csak füvet legelnek. Amelyikük ki mert jönni az erdőből, széles pusztaságra ért, ahol marmagasságig érő friss fű nőtt. Időnként az erősebb bocilegények ki is mentek kaszálni, mert igen szerették a reggeli harmatban fürdő zsenge szárakat. Boci apó egy egészséges őstulok, aki csordájával Ázsiából vándorolt egészen a Kerek-erdőig. Itt találták meg a nyugalmat, s családjával éltek boldogan, addig, míg el nem kezdődött ez a történet.
Történt, hogy meglátogatta a csordát Gazsi. Gazsi egy óriási farkas volt, s nem bírt magával, kihívta harcra Boci apót. Boci apó se volt rest, gondolta, hogy véget vet ennek a kötekedőkedvű farkaskoma jókedvének, és elfogadta a kihívást.
– Ide figyelj, farkaskomám, állandóan idejössz, nagyképűsködsz és játszod itt a menőt – mondta apó –, én elveszem a jókedved.
– Ha, ha, de megijedtem. Öreg vagy már, Boci apó, úgyis legyőzlek – nevetett hangosan Gazsi.
– Jaj, csak ne légy olyan nagyképű! Tirranikus viselkedéseddel nálam nem érsz célt – vágott vissza Boci apó.
– Berezeltem öreg, na mutasd mit tudsz! – ordított a farkas.
Lármázni kezdett a csorda, nem tetszett nekik Gazsi viselkedése. Rátartisága célt ért, és a Kerek-erdő apraja-nagyja odacsörtetett az erdő közepére, ahol az összeszólalkozás kezdődött. Világosi Marcsinál volt egy méretes parabellum megtöltve, ráfogta Gazsira: ha kell, akár használja is. Világosi Marcsi nem más, mint Boci apó kedvese, gyermekei édesanyja, és igen erős asszonyság lévén bármi áron megvédené élete párját. Robusztus testalkata igazi jelenség volt az erdőségben, férje mögött erődként állt, nekivetve lábait, bármikor harcra készen.
A gyerekek: Szilárd, Robi, Janó, Szilvi, Sári és a béna Emőke. Nem maradhatott le Józsi, Pisti, Guszti se, a sógorok és családjaik. Ők is sorra felsorakoztak. A társaság kissé euforikus állapotban dülöngélt az erdőben, az aljnövényzetben bukdácsolva, keresve a megfelelő pozíciót az elkövetkezendő harcra.
Világosi Marcsi odavetett néhány szót a farkasnak, az kicsit berezelt tőle, látta, itt a harcnak egyoldalú lesz a kimenete, lehet mégis el kéne futnia, míg lehet. De nem sokáig tartott félelme, hisz ő a ragadozó, ő nem félhet senkitől. Támadó kedvében volt, így felkiáltott:
– Hallod, Boci apó, állj ki velem egy az egybe’! Legyen ez a harc erőfölény nélküli. Csak te meg én, s aki győz, azé lesz az erdő!
– Ne bohóckodj Gazsi, rajtad már Lucifer se segíthet! Igen felbőszítettél! Nem adom a házam, mert az én családom él itt már ősidők óta, te állandóan idelopódzol, igyekszel gyermekeinket, unokáinkat elragadni, hogy azután megegyétek a táborotokban. Úgy viselkedsz most is, mint egy agyament. Tudhatnád, velem szemben nincs esélyed. Sok társad bepróbálkozott már, és a vén makkfa alatt lettek eltemetve. Rád is ez a sors vár! – csapott egy nagyot patájával Boci apó.
– Meddig várjak még, Boci apó? Nagy szavakból nem lakunk jól! – ordítozott hektikusan a farkas.
– Nyugodj meg! Állapodjunk meg a szabályokban, és aztán kiállok veled. A harc legyen igazságos, nem adom az erdőt semmi körülmények között. Én nem akarok tőled semmit farkas, te jöttél ide, ezért én szabom meg a szabályokat. Ha tetszik, tetszik, ha nem, nem! Ha nagyon pattogsz, a családom kettétép, az asszony a gyorstüzelővel kilyuggat. Nos, figyelj ide rám! Csak ketten harcolunk. Rajzolok egy kört, és azon belül kell maradni, ha kimentél, azt jelenti, feladtad. Szóval nagyon gondold meg, mit akarsz tenni. Adok 5 percet, gondold át, és utána állj fel a mezőbe!
A farkas félrevonult, magában beszélt az orra alatt. Sunyi egy állat volt, az egyszer biztos. Boci apó nem is nagyon várta, hogy sportszerű lesz, ezért feleségével, Marcsival megállapodtak egy jelben, hogy mikor támad a csorda, ha apó bajba kerül. A távolból halk csörtetés hallatszik, nincs kizárva, a farkasfalka közeleg. Nem vártak tovább, rászólt Világosi Marcsi a farkasra:
– Na, idefigyelj te tróger, mi ez a nesz? Talán a testvéreid, rokonaid jönnek ránk támadni? Bejönnek a mi erdőnkbe, ahol a békesség honolt e napig? Mit képzelsz te? Azonnal állj a kör közepére, és legyen vége ennek a kihívásnak! – parancsoló hangon kiáltott oda Gazsira.
– Jaj, ne légy már ennyire biztos magadban, Marcsi! – félszegen, mosolygósan válaszolt a farkas.
– Állj ide! – szólt rá erélyesen Boci apó is. A csorda körbevette Gazsit, betolta a körbe. Azonnal rátámadt Boci apó, és a farkas ijedtében el akart szaladni, de nem tudott, mert körbevették az ifjonc borjak, akik nem engedték elmenekülni.
Gazsi azt gondolta, ravaszkodással célt ér, kérlelte Boci apót, hogy engedjék el békével, ígéri többé nem jön ide. Marcsi és Boci nem hittek a farkasnak, hisz már hallották hírét a szomszédos erdőből, hogyan kezdett ki a mókusokkal. Ott is megígért fűt-fát, és éjjelenként lerohanta az alvó állatokat.
A Kerek-erdőben volt egy földalatti bungaló, ahova még senki nem mert lemenni. Mielőtt idejött Gazsi, elhatározta a csorda, mivel többször már szóváltásba keveredtek, hogy ha mód és alkalom lesz rá, oda fogják bezárni és megszabadulnak tőle.
Gazsi farkasfalkája közben odaért a Kerek-erdő közepére, és próbálták komájukat kimenekíteni, de ők is csapdába estek. Nagy harc árán sikerült a farkassereget szétzavarni, s akiket elkaptak, mind a föld alá lettek ledobva. Akik elmenekültek, hátra se néztek és a világból kiszaladtak, többé hírüket sem hallotta senki. A Kerek-erdő lakói Boci apóval azóta is boldogságban élnek, s szebbnél szebb meséket mond a felcseperedő boci gyerekeknek.
2019. július, mese/kamasznovella kategória, második díj
