Kordován Juliánus megkapta a legmagasabb állami kitüntetést. A döntést senki sem vitatta, rászolgált az elismerésre. Kordován elsőként került a frissen alapított intézetbe. A professzor maga választotta ki (a másod-unokatestvérének a fia Julianus, valamint a professzor lányának udvarlója) ebből a szempontból ab-szolút érthető hát, hogy huszonkét éves ifjút bízta meg...
Novák Miklós: Angyalok fagyott könnyei 2023. február, harmadik díj 0
Carol Jauregui: Ez nem otthon A kép az Erasmus + program támogatásával, a Let’s Talk about Homelessness című projekt keretében, a LookTalkAct kampányhoz készült. www.looktalkact.com – Használd te is! 0
őszi nyírfák vonata repülő sárkányok vesztes képek napok hordaléka piros a lámpa piros a szád piros a bálna piros a málna hajnali zúzmara kerti bogár olvas újság lódít esmég viharos homok a küszöbön hűvös köd csúcsra jár fények a folyón nincs hova mennem nincs kit néznem üres arcok kisvilág...
„Egy olyan programot kell kidolgozni és elindítani, amely az együttműködésre hajló embereknek segít megtanulni hogyan tudnak megmaradni, megélni egy önálló háztartásban. Ennek a lehetőségnek a célközönsége például az állami gondozásból kikerülő fiatalok, a hajléktalan emberek, lakásukból kilakoltatott emberek és akik még lakásban élnek, de ez veszélyben van, illetve szenvedélybetegségükből...
Érzékeny téma lesz ez, érzem már az első mondatnál. Nekem valahogy teljesen természetes, hogy nem ítélek el/meg senkit a felekezeti hovatartozása alapján. Hogy is tehetném egy zsidó nagyapával és egy apácának készülő nagyanyával? (A háború után feloszlatták az apácarendet, ahol nagyanyám az eljegyzését tervezte Jézussal. Aztán beteg lett, nagyon,...
A presszóban egy ötven év körüli anya iszogatott. A pincér már régen ismerte. Itt ült egy hajléktalan is, aki jó emberismerő volt. Látta, hogy egy jó szívű nővel van dolga. A hajléktalan likőrt iszogatott. Most jól érezte magát. A szállóba nem szokott bemenni. Szerette a szabadságot. De egy kicsit...
(jóságom története) Behunyt szemmel várom a buszt. Arcom teljesen felforrósodik, bőröm kitágult pórusai mohón szívják a nap erősödő sugarait. A tavasz illatai: mézes akác, a környék gőzölgő földszaga. Frissen roppanó kenyérhéj, valaki épp kilép a sarki boltból. Aztán kinyitom a szemem, egy alak kuporog távolabb egy kényelmetlen padon....
Gondolatokkal tele fejem, ahogy megyek az utcán. Egy borozó mellett haladok el. Az ajtó mellett egy ember. Talán álmos, azért pihent le közvetlen a bejárat mellé. Kezében üveg, szájához emeli és kortyint belőle. Most látom, hogy csak hányni jár belé a lélekmelegítő. Közben azt motyogja. – Én a bort...
2. felvonás Hát bekerültem. Ebbe a komplexumba. Ebbe az iszonyatosan félelmetes, ugyanakkor barátságos forgatagba. De hol fogok élni? Hol fogok aludni? Hol fogok tanulni? Hol fogok elbújni a világ elől, ha szükségét érzem? Egyáltalán, hol lesz a bázisom? Aztán bementem az egyetemre. Hogy disszidáltam. Hogy tanulni szeretnék. Hogy...
efet úgy hálózza be az unalom mint a vérlemezkék a friss horzsolást míg ők inkább élettelenné töredeznek hogy új bőr nőhessen a húson sajna az unalom nem ilyen ő arra kényszeríti efet hogy új sebeket ejtsen és kapjon mindent szétbasszon maga körül és kezdődjön el újra a háború *...
I.G.-nak MESTERSZONETT Az alkotóm vagy és a végzetem, Tamáskodom, de nyitott könyv vagyok: fiadra nézek – sose kétkedem! Halott Nélküled minden hajnalom, s vélem – hitem erős, mint a fémek, áthatja lelkemet égi fényed; a mindenséged benne hallgatom. gyónom, csakis Előtted hódolok, Kérlek, figyelj, és...
Ötszáz év alatt nagyjából egymillió nem-Newton, nem-Kodály, nem-Fromm szerette egymást Newtonért, Kodályért, Frommért. Fejenként. (Minden zsenge vers tehát remekművek őse.) 0
Először a sírás… ezzel fejezzük ki az elégedetlenséget aztán mosollyal az elégedettséget reagálunk sötétre fűtött helyiségre anyánk hangjára aztán bababa dada mama bubu utána a mozgó dolgokat nevezzük meg otó kutya embher majd a mozgatottat a végtagokat rúgott labdát felkapott táskát a sok vackot majd a tulajdonost jelöljük mi...
szombat este van és megint épp úgy állok ahogy a jegenyék őrzik őszi árkot útszéli fákon már nem csüngenek tincsek kopasz fejükről téphetem a nincset üres a szekrényem zaciban a rongyom fiamhoz ebédre viszem korgó gyomrom sorsjegyből kínomban lekapartam százat ezt persze megbántam még sincsen alázat rímre...
Itt nincs golyó tetoválta vakolat, csupán lepergő penészes enyészet, a házmesterek száján sablon-mondatok: szemét a világ, rohadt az élet, majd rágyújtanak, füstöt böfögnek, és odébb löknek pár hasas kukát. A földszint kettőbe rendőrök jöttek, drogot nem találtak, csupán piát. Itt, ha elered, akkor örökké esik a hó, és rászikkad...