I.G.-nak
MESTERSZONETT
Az alkotóm vagy és a végzetem,
Tamáskodom, de nyitott könyv vagyok:
fiadra nézek – sose kétkedem!
Halott Nélküled minden hajnalom,
s vélem – hitem erős, mint a fémek,
áthatja lelkemet égi fényed;
a mindenséged benne hallgatom.
gyónom, csakis Előtted hódolok,
Kérlek, figyelj, és hallgass meg egyszer:
ha majd Előtted megállok, Mester,
Nippon partján a víz mossa porom,
hogy végtelenbe oldódjon nyoma!
Látom, miért magányos az ember:
Félrelöksz. Nem érek hozzád soha!
VÉGE
