Ez volt az én startpisztoly mondatom. Az epeműtétet már túltoltam itt érzem, de úgy járja, hogy beszámoljak a kevésbé szenvedős részéről is. A műtét utáni napon, mielőtt jött a sebész kiszedni belőlem a draint és egyúttal belém tenni némi tudást, az anyu szépen betanította nekem a mondatokat, amiket feltétlenül...
Ha nem levesnek főzte, János soha nem pucolta meg a krumplit, – csak jól megmosta, lesuvickolta, és héjában főzte meg. Hitte, hogy a sokféle értékes anyag így benne marad, no és persze, az sem utolsó szempont, hogy sokkal több marad, mert csak a vékony barna héjat kell utána eltávolítani...
A Fekete Erdőben több vadállat és szelíd állat tanyázott és élte életét, addig, míg egy hím oroszlán nagy sörénnyel és gonoszságával az erdő közepén lévő tisztáson el nem ordította magát: – Állatok! Ezentúl én uralkodom, ha tetszik, ha nem! Mindenki köteles parancsaimnak engedelmeskedni, aki ezt nem teszi, leharapom a...
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy özvegyember, annak volt három fia. A két idősebb lusta volt, mint a föld terhe, naphosszat csak lustálkodtak. A legfiatalabb ezzel szemben eszes és szorgalmas volt. Az édesapa már öreg volt, nagyon nehezen bírta ellátni a családot, ezért úgy határozott, elküldi a...
Halogénlámpák sárga fénye birkózik a kinti köddel. Végül a fény sűrű homályba fúl. Állok az ablakban, görnyedt háttal, megfáradva, álmatlanul. A kávé íze még a számban, agyamban tegnapi gond kereng. Jó volna, ha visszatérne néha az a régi biztonság, a rend. Mikor az ember szerény jelenből lassan fényesedő jövőbe...
ez az ország, ahol lakom aszfaltkőre ült fájdalom egymás ellen hangolt rokon jellegvesztő közpénz, vagyon sorfalt álló vak szorgalom pandúr védte tolvajhalom sírokon ült lakodalom szakadékba hajtó vagon ma még ő, de holnap vajon te fekszel a boncasztalon? lemart hús a csontvázadon ne kérdezz, csak szolgáld vakon hülyére vett...
maradni vagy menni tétován tovább menni mindig menni vagy maradni ezen a földön menni vagy maradni a jó Isten majd eldönti tudok-e még menni tudok-e még maradni 2022 október, harmadik díj 0
I.G.-nak VIII. Gyónom: csakis előtted hódolok, mert vétkeztem tettel, gondolattal… …hitem föld és pokol közt kódorog. Parázna s gőgös voltam-maradtam, még választásaim is esendők: fiút vagy lányt? – szeretem mindkettőt. Vénségeken röhögtem magamban s időm rátaposta bakancsának barázdált nyomait az arcomba. Büszkeségem úgy nőtt, mint...
Álmomban – pár napja – egyre hull a hó, és nagy terepasztalokon zümmögnek kis sínek; apró dízelek tülkölnek sorompók előtt – ébredni volna jó… Magamra kapni vasutas gönceim, surranómba lépni, bundámba bújni, féltett vörös sapkám fejembe nyomni, gyorsan bekapni egyszerű reggelim, fütyülve sétálni egy állomásra, hol lányok...
Origóm lettél; perceim kezdő lélegzete, poharamban az első korty, dalaimban a szünetek súlyos csendje, tollam alatt a szerte folyó tintafolt. (összefordított tenyeremben imádság) Lépteimben a földet érő koppanás, napról-napra ugyanaz s mégis más, egy visszahúzó, éber vágyálom, hol előttem, hol mögöttem jársz; belőlem-árnyékom. 0
Ma mintha szebbek lennének a zegzugos utcák, és a Halleron meleg teát osztogat az est. A félhomály egy ablakhoz szorítja homlokát, halkan bekopog, boldog karácsonyt Budapest. Ma nincsenek viskó lelkek, csak cifra paloták, mert néhány röpke percre Isten mindenhol lakik. Lenn, az aluljáró lépcső vánkosán heverő vén csavargó kannás borról álmodik....
Egyszer kaptam Istentől ajándékot. Isten elment, az ajándék maradt, hogy elhiggyem, van még az ég alatt csoda – már ez magában épp elég ok. Mert az ajándékozó létezik. Sőt, még szeret is, bár ezt azért súgva merem csak mondani, míg eljön újra, de akkor már kiáltom: végre itt vagy...
A szívemben a szeretet napvilága ő. A téli éj csillaga mind izzó drágakő. S ha ragyognak a csillagok, mindben ő ragyog; fogadj be hát a szívedbe, mert csillag vagyok. 0
Csüngtek alá akár a karácsonyfadíszek jézuska ropogó csizmáját csizmácskája lábanyomát lesték a hóban nem tudták én meg nem mondom el soha errefelé fagyoktól ótvaros istenek járnak nem azért hogy csodát hozzanak hanem mert ebben a kultúrkörben rá kell nézni az ablaküvegre deresedő gyermekarcokra is 0
oly kevés kell nekem s mégis reménytelen annyi hogy őrangyalom néha idenézzen s szájon egy légzést adhasson ha kérem oly kevés kell nekem s mégis reménytelen annyi hogy a ruhám rajtam varrd meg kérlek nem tudom levenni testemmé vált végleg oly kevés kell nekem s mégis reménytelen annyi hogy...
Nagymester, Őt már biztos ismered, minden évben előveszi ecsetét, bár hidegen érint, Te szereted, használja palettája összes színét. Minden évben újra és újra eljön, nem mutatja igaz kedves arcát, akkor mikor hirtelen beköszön, tudtodra adja így az Ő évszakát. De miután már kiadta a mérgét, a Nap...
Bámulom bambán a sötétszürke karácsonyi eget. Sehogy se tudom elképzelni a Jézuskát, amint ünnepli születés napját a csúnya, sötét fellegek felett. Persze lehet, hogy az én hibám: folyton folyó orrom, köhögésem blokkolja tán képzeletemet. Az is lehet, talán, hogy a sivár magány tett pogány ünneprontóvá. Igaz, kimehetnék...
Csernus Imre hét éve felhagyott a pszichiátriai praxissal, ma előadásokon és könyveken keresztül szól az emberekhez. Mindenkin látja, ha konfliktussal küzd, és mindenkit próbára tesz, vajon vele tartanak a megoldás felé vezető úton. Kipróbáltam, hogyan. Legújabb, Te és én című könyve hátulján ez áll: javaslatokat tesz. Valóban puszta...
„Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.” (2Tim 1,7) A félelem és a békesség két ellentétes állapot. Az egyik lehúz, míg a másik felemel. Minden ember megtapasztalta már mindkettőt. A világ negatív módon van programozva, amit a média hírei nagyon...