739. szám Vers

KÁLVÁRIA szonettkoszorú VIII.

Szerző:

I.G.-nak

 

VIII.

 

Gyónom: csakis előtted hódolok,

mert vétkeztem tettel, gondolattal…

…hitem föld és pokol közt kódorog.

 

Parázna s gőgös voltam-maradtam,

még választásaim is esendők:

fiút vagy lányt? – szeretem mindkettőt.

Vénségeken röhögtem magamban

 

s időm rátaposta bakancsának

barázdált nyomait az arcomba.

Büszkeségem úgy nőtt, mint a gomba,

süket voltam szavad parancsára,

 

haragod lesújthat rám, mint a fegyver –

ráhugyoztam a Bazilikára…

Kérlek figyelj, és hallgass meg egyszer!

Kapcsolódó írások