Bámulom bambán a sötétszürke
karácsonyi eget. Sehogy se
tudom elképzelni a Jézuskát,
amint ünnepli születés napját
a csúnya, sötét fellegek felett.
Persze lehet, hogy az én hibám:
folyton folyó orrom, köhögésem
blokkolja tán képzeletemet.
Az is lehet, talán, hogy a sivár
magány tett pogány ünneprontóvá.
Igaz, kimehetnék az utcára,
le a Blaha aluljárójába,
oda, ahol a hazájukban
számkivetett emberek várják
a számukra NEMÜNNEP múlását.
Csakhogy mi a fenét kezdenék ott,
bizonyára be sem fogadnának,
hacsak nem viszek nekik sok-sok bort.
Ráadásul beteg is vagyok.
Maradok pici, fűtött odúmban…
