Tegnapelőtt nagy folyónknál, találkoztam véled, ott kezdődött kettőnk sorsa. – ez a boldog élet: Hozzám bújtál szeretettel, vártál sok szép szóra, meg is adtam mindent néked: erről szól a nóta. Megígértem, megbecsüllek egy életen át: s elfogadtad a fölcsengő igaz magyar nótát… Szerelmedet nekem adtad, s én is...
Never mind, my Cat Hallgatásod mindig épp oly beszédes tudott lenni, mint ama csacskaságod, hogy azt hitted, elhiszem mindig minden édes-szép mellécsacsogásod. Kacagásod mindig kicsit derűsebb fényben ázott és mászott annál, mint amit éppen rád szórt az a humoros, ám mégis kegyetlen végzet. S Te nevetve nézted...
Homályba vész a gondolat: egyszer-volt mesék, áhítat. Kereszten függő, tetszhalott vétkek nyomán a hajnalok takarnak fényt és bánatot. Magányba hal az ájulás. Közöny és vád bár árkot ás, benne szuszog a “még maradj, mert kellesz nekem – el ne hagyj”. Ölel a test, bódul az agy, s...
Bár ocsmány a politika, bár dühöng a bűnözés, és a magánéletben is van hazugság, nem kevés, s bár a Világ mindent megtesz, hogy kimúljon magától, – szeretem az embereket! – mondta az alligátor… 0
nadrágban mész, hidegben szoknyához harisnya kell, azt meg macerás fel-le húzni, alul csupasz vagy, felül egy pulóver, egyetlen ijedt perc, valaki bekukucskál, körbenéz, nem tehetsz róla, akármit mond, hasadat nyomja egy kéz, de te nadrágban jöttél, otthon varrtál rá zsebeket verzióknak, külön helye van a ráknak és külön helye...
bárcsak lenne egy kocsma álom és valóság között félúton amelynek a legfélreesőbb sarkában állna az én állandó asztalom aminek folyton ülne valaki a túloldalán dohányfüsttől kiszáradt szemekkel jó dumákat tolna hazugságokat olyan dolgokról amelyek sohasem történhetnek meg a mostnak szólna nem lennék rá dühös nem józanodnék ki csak lebegnék...
„Énok Istennel járt, és nem volt többé, mert Isten magához ragadta” (Ter 5,24) vannak nyomaink a földben igen csak sokfélék azok hallod-e egyesekről beszélni sem szabad némelyik úgy ötezer éves de van az ádámok idejéből is másokra tíz meg százezer évnél is többet mondanak messzibb hogyan is lehetne ...
Aranypénzed, a szendergő, böffenő Éned foglára, zsebében cseng, „tulajdonjog” rongy vackod takartan, testedbe a soha Tél, deres lánchúsba-idegbe vág, szabad szél, papírlapokat fútta, így szalad tova, magadra maradsz, dicső éhhedért lámpaláng glória, mit viselhetsz, vén dac, a reád nem ismerök, „véled”, egy utcarészt kővesedik a lépted, oda és vissza, ...
Vasszekrények magaslanak vaságyak előtt. Vasszagú szél fúj a vasrácsok felől. Vasajtó csukódik, tűri a vasakarat. Vastüdő lélegzik, a vasmellkas alatt. Vasember mozdul, vaspáncél csörren, Vasból van a vér, ami vasszívéből fröccsen. Vasból van a kés, mely vastestébe hatol, Vasból minden szó, mi vasagyának papol. Vasból van a...
ápol az Isten nincs mi eltakarjon a haza keserű fogalma az ajkon mögötte állnak rendületlenül a büszke érvek az agyra gyász tolúl eltakar az élet híve maradsz-e a rendületlen szónak hagyod hogy ússzon a lapáttalan csónak mert a világon e kívül túl tág és hív a hely önzetlen tapad...
738. szám
Interjú
Sztárinterjú
BETON.HOFI: „Nemcsak tőlem nem különbözöl, hanem másoktól sem különbözöl annyira”
Schwarcz Ádám, vagyis művésznevén Beton.Hofi Fonogram-díjas magyar rapper, zeneszerző, dalszövegíró. „Ritka együttállás, amikor egy dalszerző olyan alkotótársra talál, akivel más nyelven, de ugyanazt a hatást érik el. miki357-re és Beton.Hofira is jellemző, hogy velőbemaró és zavarbaejtő, amit csinálnak, csak egyikük a kamerával, míg másikuk a mikrofonnal szelídíti hétköznapivá az...
Útfélen ült, kopott kereszt mellett, szemében sárgás… gyáva… irigység… Kezében egy fa… mit penget… penget… Talán… lant lehetett réges rég. Ott ült kopottan nappal, éjszaka, az ajka törten, elhalón remeg. Azt mondják, Ő a senki lantosa, csak suttog bambán vad énekeket. Bomlottan, bárgyún mindég énekel. Hajadon-főtt, nyárba, hóba,...
Váradi Gábor: Az idő múlása 0
Csiky munkája 0
Haziel (1961-2019): Káptalanfüredi impresszió 0
Gojo: Adventi koszorú 0
Jakab munkája, 2022. október, második díj 0
Nézem a menekülőket, nézem az ostromlott várost, mint aki a félelemtől, ennyire már rég didergett; nézve csak a háborút most, és a vele járó káoszt, keresve a pusztításban, a véres, emberi lelket. Azt számolva, milyen messze, azt számolva, milyen távol, mint akit most csak az ördög ösztökél, és...
Rendhagyó látogatás a Bura Károly Galériában 2022.10.30. Szolnoki Csanya Zsolt kortárs festőművész úrnak kiállítása nyílt 2022. október 8-án a Bura Károly Galériában, ahol személyesen is részt vettem. Akkor láthattam a képeit először és megfogalmazódott bennem, hogy ezt látnia kell a látássérült terjesztőinknek is, hisz Zsolt a képeit úgy...