Halogénlámpák sárga fénye
birkózik a kinti köddel. Végül
a fény sűrű homályba fúl.
Állok az ablakban, görnyedt háttal,
megfáradva, álmatlanul.
A kávé íze még a számban,
agyamban tegnapi gond kereng.
Jó volna, ha visszatérne néha
az a régi biztonság, a rend.
Mikor az ember szerény jelenből
lassan fényesedő jövőbe nézett…
s nem érdekelte, hogy magasan felette
milyen is az uralkodó nézet.
Hisz tudta jól, vele nem törődik
semmilyen ideológia.
Őt csak az izgatta,
mire jut családja, lánya és fia.
És most itt van a jövő!
De ne politizáljunk!
Ma ismét veszélybe
sodorhatja az ember a kenyerét,
így csak halkan morog
s a hajnali sötétben
szorítja ökölbe tenyerét.
