Egyszer kaptam Istentől ajándékot.
Isten elment, az ajándék maradt,
hogy elhiggyem, van még az ég alatt
csoda – már ez magában épp elég ok.
Mert az ajándékozó létezik.
Sőt, még szeret is, bár ezt azért súgva
merem csak mondani, míg eljön újra,
de akkor már kiáltom: végre itt
vagy és szeretsz, már ajándék se kell,
csak itt ne hagyj! – S többé nem menne el,
akkor az ajándékával mi lenne?
Lelném-e még vajon örömöm benne,
vagy félretolnám, mint sültért a nyerset?
Félretenném-e Istenért a verset?
