Nagymester, Őt már biztos ismered,
minden évben előveszi ecsetét,
bár hidegen érint, Te szereted,
használja palettája összes színét.
Minden évben újra és újra eljön,
nem mutatja igaz kedves arcát,
akkor mikor hirtelen beköszön,
tudtodra adja így az Ő évszakát.
De miután már kiadta a mérgét,
a Nap sugara simogathat lágyan,
igaz, visszaveszi a hőfokokat,
el kell Őt fogadni így bátran.
Nagymester Ő, éppen ezért szereted,
ha lehet, Te mindig gyűjtöd a művét,
azt bizonygatja minden évben neked,
ne félj, eljön, lesz még azért kikelet…
