egyes meg nem nevezett ám mértékadó titkosszolgálati források szerint monsieur pouchkine nem halt bele a párbajba túlélte felépült sebeiből meggyógyult és az orosz birodalom gyarmatügyi minisztériumának felfedezésügyi főosztályát vezette korai nyugdíjazásáig ő fedezte fel alaszkát és ő találta fel a spanyolviaszt ezzel örökre beírta nevét az északi félteke dicsőségkönyvébe...
a gyógyításról – a módszerek Vannak keleti elképzelések arról, hogy minden betegségnek lelki okai vannak. A szenvedélybetegségek önmagukban lelki eredetűek, bár mindegyiknek van valamilyen tárgya vagy eszköze. Az alkoholfogyasztás vagy drog használat bizonyos tanok szerint – az én hitem szerint – csupán tünete magának a szenvedélybetegségnek. Egyetlen alkoholistát sem...
tovább
Likes
Szerteség lőre-föveny bor cseppen-csurog, futok által, táncra mondd, miképpen, esett az eső piszkosan, tán örölt tudós …miértje, savasízű kút vizét kortyolom, köztéri padok párnáját rázom, mint egy korai Tél didergek, didergek-fázok, bérletnélküli utazás, és csak a római jog, a földön síneket raknak le épp, remizbe robban riadt reménysugár, esteledik...
tovább
Likes
Rézi néni azt hitte, hogy már sohasem lesz vége a télnek! Ám az időjárás-felelős a mennyekben kiadta a parancsot a pajkos szélgyerekeknek, hogy még az írmagját is fújják el a zimankónak. A fák nagyot nyújtóztak, az orgonabokrok kizöldültek, és az aranyeső élénksárga ruhába öltözött. Az idős hölgy élte a...
tovább
Likes
Dadogós ez az Este Selypít minden csendje! Sántít! – bár csak tipegne – Hozzám a múló idő jó lenne, ha nem sietne! Az égbolt derekán a Tejút-öve Szemedben csillámlik minden Nap-köve Dadogós ez az Este Gitárom is néma Megpendül a Hold fénye húrjain néha Csak ne lennék ilyen...
tovább
Likes
Julinak szeretettel! Ez a szirénák városa. Lehet este nyolc, hajnali három, vagy akár reggel hét. Lehetnek az ajtók, ablakok zárva, a redőnyök leeresztve. Ez akkor is a szirénák városa marad. Kíméletlenül és tántoríthatatlanul visszhangzik a sok váltakozó vinnyogás a fejemben. Az ágyon fekszem, cigarettázom. A füst nyújtózkodik a plafon...
tovább
Likes
Éjünk kéjünk napunk adunk s kapunk vakablak élünk félve a létünk van-e valami amit érünk el oda s vissza mivégre mit adunk a másiknak s tőle inkább miért kérünk Éj nap tenger fűk fák múló pillanat de magasrendű kéj ha minden egyes nap a másiknak adod magadat all out...
tovább
Likes
Milyen lesz a jövőképem Legbelülről én úgy érzem Van kiút és van remény Nem lehetek oly szegény Hogy ne tegyek érte semmit Ne maradjon más csak a hit Ez kevés a boldogsághoz Hogy alapjában megváltozz Hogy örülhess minden napnak Emberek kik sok jót kapnak Könnyen haladnak az úton De...
tovább
Likes
Áldozati gyertyák sárgás fénnyel égtek. Oltárra állítva misztikumban éltek. Füstcsíkotok fölszáll, föl a csendes térbe. Ember reményével, leborul térdére. Kezét összeteszi, bízva kér, könyörög. Gyertyáknak fényében lelkével nyöszörög. Lehet, hogy csak zengi köszöntő szavait. teljesülve tudja apró kis vágyait. Térdel örömében, térdel bánatában. Gyertyáknak fényében, ember mivoltában 0
tovább
Likes
Úr kezembe adta rég e hideg pengét. Jelezte, akarta: vegyem üzenetét. Pengének az árka – jelmondat rejteke, S hite van, vagy átka? Eszem nem sejtette. Sok száz éves a vas, s a felirat rajta. Lovagkor nem avas intelmét takarta: „Non ti fidar di...
tovább
Likes
Véres vánkosra vaku villan csigolyán csorbult kés éle csillan mely átmetszett bőrt, izmot és artériát míg elakadt végül… (Hisz elakad itt minden, barátaim, előbb-utóbb; ebben a lét alatti létben, a patkányszürke társadalmi éjben, a véres szerzésben és a kéjben az alvilág sötét ösvényein.) Majd a DNS-teszten eldől az ítélet!...
tovább
Likes
Jelenleg csönd van, a múzsa hallgat, nincs téma, nem faggat, az író nem ír: hallgat. Viszket a tenyere – írna valami szépet, valami jót, akár egy darab papírra, írna egy mesét, esetleg a valót. Lódítani nem akar! Viszket a tenyere – írna, de hogy nincs ihlet: betűket össze-vissza kavarna,...
tovább
Likes
Olyanná vált az ég Mintha fájdalomfáklyákból Fonnának glóriát a Csillagok köré 0
tovább
Likes
Konyhaasztalon tányér kenyér alma és sárga nyár az emeleten két ablak elmúlt a nap léptek kopognak szőke karcsú magas a tetőn megcsillan az esőcsepp fáradt az utca is tornyon galamb padon veréb dallam száll a gettó felett hamu enyészet és rekviem… 2009 szeptember, első díj 0
tovább
Likes
Íróasztalom megett áll. Derűs, kedves, néma és meredt. Akár egy gyermek nézem, amíg elhervad minden mi termett. Csendben köszöntöm, és szegényes kincseim lábához öntöm. Így szól: ha könnyebb, csont kezével varázsol szememre könnyet. Azt mondja: nézz szét, hogy szemedbe éles fény legyen a részvét. Meg mit akarnál írni, –kérdi...
tovább
Likes
Földre hulló vadgesztenye, púderporos, fülledt szavak, elsikkasztott forradalmak: – mintha múltunk ránk peregne. Régi október ködremény: – hazugságok fátyla mögött, vérrel bőven megöntözött lucskos ország lóg köldökén. 0
tovább
Likes
Városomnak Ha bukórepülésben Magamba szállok: Megtalálom Őt. Magam-nem tudom. A szenvedésben izzok, Érek. Ha Ő hív: Megyek. Utamon elhagyok-vesztek: Gőgöt, Büszkeséget, Önzést, Álmot, Embereket. Talán társat is. A hit szeretet. Az igazság béke. A szabadság lélek. A tudás ének. Ő megérint. Tisztán akarok állni. Könnyekben. Előtte. És a Város...
tovább
Likes
Eszem a levest, közben nézem, hogy a tányér görbe A levesnek teszem fel a kérdést, mint egy tükörbe Mert bele annyit merhetek, amennyi ráfér Akkor viszont a leves görbe, nem a tányér...
tovább
Likes
Hulló könnyeim simogatják arcomat Szúnyogok csípik felsértett lábaimat, Az édes álom elkerüli szememet A kemény táska nyomja a fejemet Kopott, kemény fapadon feküdve Éhesen, fáradtan s kissé megtörve Hallgatom a tücsök hangos nótáját Talán nekem zengi szíve bánatát. Álmos hold pislákol a pad felett Sündisznó mászik a bokor mellett...
tovább
Likes
A kavicsok közt egy kék színűt kerestem. Ki tudja, mért? – talán, mert szürke volt az ég. és jött az ősz, és közel járt az este. Léptem előtt a szemem csak azt leste, s fohászkodtam: adná az ég! Ha egy kerülne, több is, mint elég. A lábam túrt a...
tovább
Likes