…ha férfi volnál, bátrabban írnál nőkhöz verseket… holott megtehetnéd így is; nem szép, hogy magadba sírtál s nagyobb bűn: mit világtól rejtegettél tollad nyomán is alig tör utat. Mind őrt állunk, míg halálunk – mulat és egyszer majd megkérdi: mit kerestél? éltél? csontjaid koporsódba rakták rég, miért hiszed? –...
Rövid beszélgetés Sebestyén Szabolccsal, a Vajda 3 Csomagmegőrző és Nappali Melegedő vezetőjével FN: – Mesélnél egy kicsit a Csomagmegőrzőről? Miért volt rá szükség? SSz: – Úgy gondolom, mindenki látott már hatalmas pakkokkal megrakott hajléktalan embereket a városban, ezeknek az embereknek a csomagjukban rejlő ingóságok jelentik minden vagyonukat. A csomagokhoz...
tovább
Likes
A zsűri visszautasította a képet. Totya kedvtelésből kezdett el festeni, de egy idő után úgy érezte, felnőtt a nagyokhoz. A régi festőket szerette. A realizmust. Azok még tudták. Most egy alföldi tájat festett, csikóssal, gulyással, gémes kúttal – szóval egy igazi, hamisítatlan magyar tájat. Igen jól sikerült és mégis:...
tovább
Likes
Mindig így. Az egyik elmegy. Még visszanéz, az ajtót halkan zárja. A másik ébred. Kihűlt a párna, és tudja jól, hiába várja. Film. Nincs itt a vég, reménykedünk: majd megtalálja. Most is így. Felébredünk, csend vesz körül, az ajtó zárva. Deja vue. – oly ismerős, elment megint. Kihűlt a...
tovább
Likes
…a földalattiból átrohanva a placcon: nyújtózhatnak a vonaton, van, ki a sakkozóknál ragadva a táblára kandikálva andalog s tart, hogy nyugtából valakit kihoz a szuszt is visszafojtja: bármikor királynővé válhat a sötét gyalog… Távol ül a lány, tartása laza, tarka cédulát rak a lapok közé s óvott kincsként hull...
tovább
Likes
Mottó: „Az élet olyan tragikus. Az egyik nap még itt van az ember, a másik nap szintén.” Köpött egy nagyot. Utálta az egészet, utált mindent. A kerítés tövében ücsörgött – miért nincs több pad ebben a rohadt városban? – bámulta a szemben lévő hajléktalanszállót. Be kell mennie – a...
tovább
Likes
Ötvenegy éves koromban váltam munkanélkülivé. Hogyan? Kerek perec. Ily módon hozták tudomásomra: a továbbiakban nem tartanak igényt áldásosnak addig sem nagyon nevezhető munkámra, tevékenységemre. De nem is ez a minősítés, jellemzés volt a baj elsődlegesen, hanem az, hogy úgy mond „túl koros” lettem, tettre kész, életerős fiatalok tapossák egymás...
tovább
Likes
Országúton alkonyati csendben Míg luxusautók suhannak tovább Egy vén csavargó s hű kutyája ketten Bandukolnak mind két jó barát Fúj a szél, dalol a hó A vagabund csak egyre mendegél Míg mások boldog otthonokban élnek Nekünk csak az országút jutott Nincs otthonunk, bokrokban alszunk Lakbérrel hátralékban mi sosem vagyunk...
tovább
Likes
Szépen haladunk az ismertség felé az otthontalan művészek társaságával, nagyon reméljük, hogy ez az ismertség előbb-utóbb elismertséget is fog jelenteni. Március 3-án az Országgyűlési Biztosok Hivatalában nyitottuk meg legutóbbi tárlatunkat. Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa után Iványi Gábor, a Wesley János Lelkészképző Főiskola rektora, majd Vecsei Miklós...
tovább
Likes
Megyek valahol, talán Pestlőrincen, pontosan nem tudom, mert olyan részeg vagyok, de a közelemben hirtelen fülembe „csörömpölő” lármát azért meghallom. Jobb látásra érdemes szememmel látom, amint egy termetes asszonyság pöröl egy nyitott ablaknál „tornász bemutatót” tartó hasonszőrű idiótával imigyen: – Hányszor mondjam még magának Piperkőcné asszony, hogy hogyan kell...
tovább
Likes
Ideiglenes padom hűvös és bizonytalan. Nem vagyok kapható a hidegre zárva, mint hajléktalan a jégverembe párákra. Nullára ázva, reménytelenül, mint a Magas-Tátra. Gyors hármat ütök leheletem szárnyára. Esetleg elmegyek a vágyvilágba. Utána? Fogalmam nem van, mi legyen a pálya. Barátnőm hajnalban kelteget: – Józsi! Gyere velem! Ettől a dermesztől...
tovább
Likes
Tisztelt Olvasóim olvashatták már tőlem a Vidéki álom című írásomat. A Blaha Lujza téri villamosmegállóban terjesztem a lapot, akik arra járnak dolgozni, ismernek (igaz, az utóbbi másfél évben csak ritkán láttak). Az édesanyám 48 éve izgul értem, de úgy mint most, még sosem kellett. Ugyanis január 2-án műtétre kellett...
tovább
Likes
…a fuvolaszó átszúr a morajon, a fiatal srác Mozartot játszik, kottából, pontos és tanult – látszik: lágyan időz pár trillán és sóhajon, majd tova ring. A tudását adja: aránylik hozzá kongó kalapja. Vonó búsul s jajong a túloldalon: kajla a kalap, borotvált a tarkó, ősöktől örökölt a mozdulat s...
tovább
Likes
Kitűnő diplomámmal a zsebemben, huszonnégy évesen vágtam neki a világnak. Elég jól beszéltem angolul és hittem Istenben. Hosszú ideig a Vöröskereszt szolgálatában álltam, két–három évig Indonéziában segítettem a szegény embereknek. Ha nő kellett, válogathattam kedvemre a gyengébb nem szebbnél szebb és fiatalabb képviselői között, mégsem találtam meg a páromat....
tovább
Likes
Felvezetés: Mivel minden létezés, szenvedés – tanítja Buddha – meg kell szabadulni az újraszületés kényszerétől, le kell oldódni a „lét szekeréről”. A tibeti halottaskönyv leírja a halál és az újraszületés közötti történéseket, ahol az ember különböző fényjelenségeket észlel, amelyek közül helyesen kell választania, hogy elkerülje az újraszületést. Ha ez...
tovább
Likes
Ismeri az óceánt. De nem mint, hatalmas hajókat mindig ugyanabban az öbölbe navigáló révkapitány, aki csak az adott partszakasz zátonyait, hullámtörőit ismeri; nem, mint meggyötört halász – akinek az óceán létfeltétele és munkaeszköze; nem mint hivatásos mélytengeri búvár – aki napi pénzért, naponta kockáztatja az életét. Nem, őt még...
tovább
Likes
A Nap szeméből eltűnt a mosoly Az idő rostáján kihullnak a percek Komor felhő: varjú csapat rebben Hó szitál a játszótér felett. A nincs markában vergődik a nyomor Unott szellő gyűrt avart sepreget Dermedt kapualjakban ma éjjel Megint megfagynak emberek. 2007. december, második díj 0
tovább
Likes
Az emberek bizony nem rejtették véka alá véleményüket a hajléktalanokról: „Mocskosak, büdösek, undorítóak”, „Disznóól az aluljáróban, elriasztja a turistákat”, „Állandóan részegek … az alkohol az oka minden bajnak”, „Én betiltanám az alkoholt, híre-hamva se maradjon”, „Nézze milyen visszataszító, ahogy a koszos, büdös csikkeket szedik, hogy még büdösebbek legyenek. El...
tovább
Likes
Meglehetősen sokat kellett utaznia az ingyenkonyhára. Nem is minden nap vette igénybe, de azért majdnem törzsvendégnek számított. A villamoson általában le tudott ülni, s idővel már nemcsak a megállók sorrendjét tudta kívülről, de szinte az üzletek, műhelyek kiírásait is. Főleg azokét, amikhez költött is néminemű rigmus-félét. Volt az úton...
tovább
Likes