A nagy szerelem
Már második éve dolgoztam a Skála Budapest Nagyáruházban. Reggelente az első utam általában a személyzeti étterembe vezetett, hogy ihassak egy jó erős kávét. A kávéfőzős Eszti nagyon kedves és csinos asszony, nagyon finom kávét tudott főzni. Egy idő után nekem még külön főzött, hogy friss és erős kávét adhasson. Ilyenkor vidám beszélgetés folyt kettőnk között. Sokszor őszintébb voltam Esztihez, mint a saját szüleimhez.
Egy év elteltével Eszti tizennégy éves lánya tanuló lett az áruházban. Megállapítottam, hogy legalább olyan csinos, mint az anyja, csak sokkal fiatalabb kiadásban. Egy szinten dolgoztam Anikóval, így elég sűrűn találkoztunk, de csak ritkán beszélgettünk. Anikó még nagyon fiatal lánynak tűnt nekem, bár nem csak szép lány volt, hanem fejlett alakkal is rendelkezett. Az anya szavaiból azonban kivehettem, hogy nem haragudna meg, ha közelednék a lányához, aki éppen nemrég szakított kamasz barátjával. El is kezdtem udvarolni Anikónak, amit ő nagyon kedvesen fogadott.
Másnap reggel már csókolóztunk is az étterem folyósolyán. Minden nap munka után megvártam, és elkísértem a HÉV megállóig, miközben egyre jobban összemelegedtünk. Eszti mindenről tudott, és örült a kapcsolatunknak. Annak pedig még jobban, hogy az alkoholfogyasztásomat is csökkenteni bírtam. Legalább is, míg a lányával voltam nem ittam. Az egyik hétvégére egy mozifilm megtekintését terveztem ki, de mint kiderült Anikó apja nem engedte volna el egy idegen férfival a lányát sehova. Eszti ezért kitalálta, hogy Anikó az osztállyal megy az Erkel színházba. Meg is vásároltam egy aránylag olcsóbb jegyet egy opera előadásra, és a könyvtárból kikölcsönöztem egy operakalauzt is, hogy Anikó elmesélhesse apjának a nem látottakat. Mi pedig Anikóval elmentünk egy moziba, ahol a hátsósorban összebújva néztük időnként a filmet. Persze egyikünk sem panaszkodott, hogy nem élvezhettük sem az operát, sem a filmet.
Egy hónappal később pedig klubestet szerveztem a vállalati klubhelyiségben. Mindhárman szerettük volna, hogy Anikóval táncolhassak. Persze a papa hallani sem akart arról, hogy a kislánya este nyolc után a városban szórakozzon. Rábeszéltem Esztit, vállalja el a büfé irányítását, és így gardedámkodhatna a lánya felett. Esetleg még a papát is meghívhatná táncolni. Természetesen a papa nem kívánt egy discóban táncolni, de engem meg akart ismerni, ezért az egyik délelőttös műszak végeztével hazakísértem Esztit és a lányát. Egy szép és nagy kertes házban élt a család. A papa alacsony, enyhén kopaszodó, erős férfi morcosan fogadott. Alaposan kikérdezett, majd ezután megkínált egy pohár sörrel. Először nem akartam elfogadni, de Esztivel addig hajtogatták, hogy egy pohár sör nem árt meg egy huszonegy éves férfinak, míg csak kötélnek álltam. Szinte csak nyalogattam a két deci sört, mint ötévesen a fagylaltot. Persze már az első kortynál éreztem, a szervezetem kívánja a sokkal nagyobb alkoholmennyiséget, de visszafogtam magam. A bemutatkozás nem tartott tovább, mint egy óra, megkaptuk az engedélyt, hogy Anikó este tízig maradhasson a klubban, majd én kísérjem el az anyjával együtt a HÉV végállomásig. A nap hátralévő részében ájulásig ittam le magam.
A klubest igen jól kezdődött. A volt osztálytársaim közül is meghívtam párat, akikkel még mindig tartottam a kapcsolatot. Szerencsére Höri, Janesz és Pimpi is hétvégi eltávozáson volt a honvédségi egységétől. Miközben én a szervezéssel voltam elfoglalva, Eszti és Anikó a büfé beindításán fáradozott. Nagy meglepetésemre a barátaim szívesen segítettek nekik. Persze nem a szendvicskészítésben, hanem az italos rekeszek elhelyezésében. Kaptak is a munkájukért egy-egy ajándék sört. A discózene már rég bömbölt a két hatalmas hangfalból, mire én végeztem az összes feladatommal. Már a büfé előtt is kevesen álltak, így Eszti elengedte velem táncolni a lányát. Fél órás igen intenzív táncolás után megszomjaztam. Átengedtem Janesz barátomnak Anikót egy táncra, amíg én elmentem a büfébe az anyjához egy üveg sörért. Amikor visszatértem a táncparkettre éppen egy lassú szám kezdődött. Jeleztem Anikónak, hogy erre a számra én szeretnék vele táncolni, mire ő otthagyta Janeszt és átkarolta a nyakamat mindkét karjával. Én is átöleltem a derekát, de a sörös üveget nem engedtem el. Testünk szorosan összeért, így éreztem mellének nyomását a mellkasomon. A lassú zene ütemére ringtunk, de valójában majdnem egy helyben álltunk. A zeneszám közepén újra megszomjaztam, főleg azért, mert Anikó testének érintésétől kiszáradt a szám. A jobb kezemben tartott sörös üveget egyszer csak a partnernőm háta mögül a számhoz emeltem, és inni kezdtem belőle.
– Nem bírod kivárni az ivást, legalább addig, míg vége nem lesz ennek a számnak, Gyula? – kérdezte szomorúan Anikó.