A 2010-11-es tanévbe már harmadszor mentek hajléktalan emberek érzékenyítő előadást tartani a kecskeméti Ward Mária Leánygimnáziumba.
A csapat állománya nagyjából állandó volt, így szinte már otthonosan mozogtunk az iskola területén. Csupán a sofőrünk volt mindig más, így egy kicsit komplikáltan találtuk meg az iskolát a városban. Az AVM hajléktalan tagjai között mindössze egy embernek van jogosítványa, de ő éppen dolgozott, ezért egy szimpatizáns vezette az autót. Az első alkalommal a tavalyi első hó, a másodiknál a tavaszi eső, most pedig az akácvirág hullott ránk miután kiszálltunk az autóból.
A tanárnő kedves fogadása után berendeztük az előadótermet. A harmadik alkalom különlegessége az lett, hogy megjelent a Kölyök Rádió stábja, egy hölgy és két kisdiák. A másfél órás autóút alatt nyugodtan szétosztottuk a szerepeket. Pár perc késéssel megjöttek a megszeppent 11-es lányok. Azonnal felajánlottuk, hogy tegeződjünk és bármikor bátran kérdezhetnek tőlünk. Ezzel is próbáltuk feloldani szorongásaikat. A négy érintett életút elbeszélés közben oldódott is a hangulat. A lányok egyre bátrabban és egyre többet kérdeztek. Az előadás második felére már kellemes lett a légkör. Főleg a Hajléktalan Labirintus Szituációs Társasjáték megkezdése után, amiben öt-öt diáklány játszotta nagyon ügyesen a hajléktalan emberek szerepét, míg mi – a sofőrt is bevonva – rendőrök, közterület-felügyelők, WC-és nénik, szociális munkások, stb. szerepeit játszottuk. A szituációkat egyáltalán nem nevezhetnénk kellemeseknek, ezért megpróbáltunk minél több humort belevinni. Ez sikerül is. Sokat nevettek, de akik igazán beleélték magukat a hajléktalan emberek zaklatásait imitáló helyzetekbe, olykor eléggé komor arcot is tudtak vágni. Az előadás értékelésekor ez ki is derült. Egy-két lánynak még sírásra is állt a szája, a mi torkunkban meg valami gombóc kezdett nőni. Azt éreztük, hogy a lányok még folytatták volna a beszélgetést, de menni kellett a következő órára. Mindenesetre a huszonöt diáklány simán elvitte a hatvan ajándéknak szánt Fedél Nélkül újságot.
A Kölyök Rádió – végig hangfelvételt készített az előadásról – stábja kedvéért még két lány velünk maradt. Az udvarban még egy órányi interjú készült velünk. A rádiósoktól elbúcsúztunk, majd az iskolában megebédeltünk. Az evés közben a tanárnővel beszélgettünk az előadásról, a hajléktalanságról általában és a délutáni vetélkedőről, melyre szintén hivatalosak voltunk.
A vetélkedő a város másik végén volt egy katolikus közösségi házban. Mi nem kaptunk kitűzőt, ezért mindnyájan feltettük az AVM-es kitűzönket. A diákoknak különböző élethelyzetekkel kellett megküzdeniük a későbbi önkéntes munkájukra felkészülendően. Előttünk az életmentés gyakorlatában kellett versenyeznie az öt csapatnak, majd mi adtuk elő a szituációinkat a csapatok jelentkezőinek, akik szintén helytálltak. A zsűri egyik tagjával is játszottunk, mivel mi hat szituációval készültünk, csak az egyik csapat visszalépett. Persze helyette a Máltai Szeretetszolgálat Kecskeméti Csoportjának vezetője jelentkezett. Persze, őt nem tudtuk zsákutcába vezetni.
Kellemes hangulatban siettünk haza Pestre, ahol már a következő előadás szervezői megbeszélésére vártak a társaink. Lehet, hogy legközelebb a Bánki-tói Fesztiválon mutatjuk meg a társadalom érdeklődő tagjainak, milyen nehéz is egy utcán élő ember élete?
Likes
Nincs hozzászólás
