A csönd
benned dünnyög.
A szavak
benned halnak.
Mint eszement
önmagad kergeted.
Megbotlasz saját lábadban,
az előre is hátra van.
A gondolatod
magába rogy,
mielőtt akarnál valamit,
megbénulnak a mozdulataid.
Kapaszkodj magadba,
igazán akarva
a csönd szavait,
ahogy benned lakik.
Akkor is, ha az értelme
nem kerül mérlegre.
Előbb-utóbb talán súlya lesz,
ha reménykedsz,
mert eszementen
semmiképpen sem.
