Valamiféle deformált meggyőződésben éltem,
Amiről azt hittem, ez bizony igaz:
Oklevél, érettségi, diploma, meg Phd
Visszahozhatja a halottaimat,
Bizonyosan fontos számukra,
Noha irodáink falaira egyedül önmagunkért szögeljük,
De baromság az egész.
Lekentem magamat ragasztóval,
Így még a nyáladzást is elkerülheti,
Aki bélyeget kívánna nyomni rám.
Ezek után sem fogok jönni semmiféle védőpáncéllal,
Írok és ennyi:
A BNO-kódjaimat ki lehet kérni nyugodtan,
Felhatalmaztam rá a háziorvosomat,
Mert a helyzet pillanatnyilag – a lelkem
Technikai okok miatt ZÁRVA.
Kegyetlenül emészt a szégyenérzet,
Hogy az ötletet egyáltalán fel mertem vetni –
Mi lenne, ha babérkoszorúk célpontjává válna a fejem?
Csak hálát adhatok az olvasóimnak,
Tőlem ez a maximum, a tollam hegye
Egyszerre mozog a szememmel,
Magyarul a plagizált verskivágásokra immunis vagyok,
Vállat rándítok a nyöszörgős naplórészletekre,
Szívbaj, öngyilkosság, depresszió, alkoholizmus, millió
izmus,
És alkalmi drogfogyasztás a palettán – hát élvezkedjetek,
Mert a helyzet pillanatnyilag – a lelkem
Technikai okok miatt ZÁRVA.
A testvérem telefonált az előbb,
Lehet, Nektek lényegtelen,
De tudnotok kell, hogy alig beszélünk,
És későn hallottam meg, pláne kiderült:
Tegnapelőtt a téren egymás mellett sétáltunk el,
Azt hiszem erre joggal mondhatjuk: durva,
Mikor ketten maradtunk egymásnak a szűkebb családból.
A hangszóró szétszedi a dobhártyám, az agyamat, igen,
a tudatomat éppúgy,
Mert a helyzet pillanatnyilag – a lelkem
Technikai okok miatt ZÁRVA.
Az én u.n. költészetem is növeli a fakitermelést,
Olyan felszabadító lenne, ha a süllyesztőbe cenzúráznának.
Elmenni lapátolni a télhez hallucinált havat,
Kaparni a festékpöttyöket a parkettáról a szaki után,
Hadd szedje szét a gumikesztyűnket a hígító,
Elvégre elvagyunk, amíg dolgozik…
Ki vagyok én, kik vagyunk mi?
Na ne má’ újkori próféták,
Mesélünk, aztán kussolunk,
Ha sínbe teszik ujjainkat.
Nos?
Téged is elhagytak? Igazán sajnálom.
Szándékosan váltottam témát, mégis
Ugyanazon a fonalon maradtam:
Mivégre izzadunk?
Látom meglepődtél,
A hirtelen áramszüneteknél ez egyáltalán nem
Újszerű jelenség,
Figyelhetnék rád, ha úgy tartaná kedvem, á, hagyom,
Mert a helyzet pillanatnyilag – a lelkem
Technikai okok miatt ZÁRVA.
Szerinted mi a fenének lóg a nyakamban
Szent Rita medálja,
És nem én magam lógok egy fán?
Talán azért, mert remélek,
Tiszta röhej, még én is,
„Van öt %-a a túlélésre”- hallottam a zöld függöny mögül.
Szép ez a hozzáállás,
Imát a kórházak folyosóira!
Paragrafusokra lenne szükség,
Ehelyett kizavarják a lelkigondozókat.
A saját szememmel láttam,
Már képtelen vagyok visszatartani
Ennyi kiábrándító hazugságot.
Mintha beomlana az ég kupolája,
Magamhoz tértem és a testemben
Mindenütt kanülök,
Figyelj,
Gyenge vagyok, hogy a kezedet fogjam,
De azt hiszem meggyőző, ha lejegyzem:
Ez hat éve történt.
Persze színlelnék a mosolyommal,
Amit minden másnapra előre kellene gyártanom,
Miről szól ez az egész?
Szedd össze a darabkákat,
Magány, önértékelési zavar,
És akiknek mindezt köszönjük-
Adjunk hálát, kb et stb.
Tudjátok a szabad költészet valami óriási,
Mindenkinek ki kellene próbálnia,
Ez is olyasmi, két nyugtatóval sem maradhatok ülve,
Hiszen mennem kell hozzád,
Hol laksz? Mi a neved? Láttalak már valahol?
Te Jó Isten! Számra vettelek!
Elkárhozok,
Csak
Mert a helyzet pillanatnyilag – a lelkem
Technikai okok miatt ZÁRVA.
(2011 március, első díj)
