Mint a célra suhanó nyílvessző;
mint a gyémánttal hasított üveg-él;
mint a papíron „A”-tól „B”-ig feszülő vonal;
mint a repülő után égre-fagyott kondenzcsík;
mint a homlokon halál-pontot jelölő lézer nyaláb
makacsul, oly egyenesen akartam
életem hétmérföldjét meglépni,
s az útról nem volt szándékom letérni.
És hittem: lehet mindenkor, mindenkivel
szemtől-szembe nézni,
soha senkitől nem félni –,
de nem lehet, mert utamat állják,
gáncsot vetnek a gonosz ostobák!
Hiába a lélek-vetkőzés, kérés,
a szemből nem érkezik
semmi válasz a szembe:
mert a lecsukott szemhéjpáncélon széttörtek
az egybetartó vonalak.
