Bátran előre haladsz, hova fény sose hull, csak az ágak;
élsz, noha névtelenül, megemésztik erőd s kinevetted
annyira! Mért hiszed azt, hogy az Úr keze fogja bokádat?
Környezeted befolyásol; elélnek a hétközi szinten,
írhatod éjjeled, egyre megy életed és ami reggel
megmarad – elviszed, eltakarod. Laza munkahelyeddel
kapcsolatod; csupa vers az a gyár… s ha zavarna tekintet:
visszavonulsz. Aki ismer, azaz – hiszi, ismer egészen,
véli, hogy egy vagy a többi között, ki időt mulat ennyi
szóra; minek? hiszen úgysem ad érte ma senki sem enni!
Verseidet, ha kemények, alig veszik; állj ki tevékeny
önmagadért! Hagyományt alapít, de a régi haragja:
foglya a toll, sosem értheti anyja, nem értheti senki,
semmibe elveti, bárkivel ütközik elvei kardja!
