2011. június közepe. Budapesten A Város Mindenkié-csoport két tagja Fedél Nélkül újságot terjeszt. Állnak és várnak. Velük szemben egy síró fiatal lány ül. Egyikük odasétál és megkérdezi:
– Mi a gond? Tudok segíteni?
– Nem veszi fel a barátom a telefont, ráadásul 20 forint hiányzik egy doboz cigarettához. Pedig most úgy rágyújtanék. Megnyugtatna.
Még sokáig beszélgetnek, mire megnyugszik a fiatal lány. Közben megy a tömeg körülöttük. Senki sem áll meg megkérdezni, hogy mi a gond. Beszélgetésük témája visszatér a cigarettára. A terjesztő feláll és kér a társától 20 forintot, majd odaadja a lánynak. Talán itt véget is érhetne a történet, de a lány visszamegy a terjesztőkhöz és megkérdezi:
– Ugye Önök hajléktalanok?
– Igen – jön a válasz.
– Sosem gondoltam volna, hogy valaha is segít nekem egy hajléktalan. Köszönöm.
A lányt azóta sem látta a két terjesztő, de mindig emlékeikben marad az, hogy bár ők hajléktalanok, mégis tudnak segíteni másoknak.
Likes
Nincs hozzászólás