460. szám Széppróza

A hős cincér, aki nem lett pincér

Szerző:


Hol volt, hol nem volt, volt egyszer a bakonyi erdőben egy fiatal cincér. Arról álmodott, hogy pincér lesz. Társai mulattak rajta, nevetgéltek, miközben elképzelték, hogy a mi kis hősünk tálcákon teli poharakat, megrakott tányérokat visz. Az erdei iskolában nem is volt olyan tantárgy, ami segíthette volna tervének megvalósításában cincérünket. Volt ugyan testnevelés óra, meg sok-sok ügyességi játék, de zsonglőrködés nem szerepelt a tananyagban. Az egyik cincér ácsnak tanult, a másik csősznek, lett olyan is, akiből gyászcincér lett. A fenyőcincér naphosszat az illatos tűlevelek között kereste boldogulását.
Egyszer aztán jött néhány ismeretlen bogár, és összetűzésbe keveredett a cincérekkel. No, most mi legyen? Hadviselés óra ugyanúgy nem volt az erdei iskolában, mint ahogyan zsonglőrködés sem. Ekkor mutatkozott meg rejtett tehetsége a mi hősünknek: mint egy képzett katona, sikeresen megvívott a jövevényekkel, és elhajtotta őket. Ezek után kinevezték katonának, hősies helytállásáért pedig kitüntették. Így történt, hogy a kis katonacincérből nem lett pincér.

Kapcsolódó írások