Bolond az éjszaka, s benne bolond én. Hiába várjuk – neked, nekem nincsen remény. Bolond a nappal is, süketnek hangzó-buta, könnyű. Ha akarjuk, miért nem láthatjuk a szót? Miért nyílik a szánk, ha nem jön rajta hang? S ha jön is szó, nem egy búsan, erővel szóló csodaharang. Zúgj...
Mi az, amit tudnunk kellene rólad, azon túlmenően, hogy pár nappal ezelőtt tüntettek ki a Menhely Alapítvány Köszönöm-díjával, amihez mindenekelőtt gratulálni szeretnék! Sokat mesélhetnék… Ami igazából ehhez kapcsolódik: a Nike Futóklub edzője vagyok a Margitszigeten. Ez egy nyitott közösség, amibe bárki lejárhat – életkortól függetlenül. Itt ismertem meg Janit,...
tovább
Likes
Ott ültem Veled a félhomályban. Azt hittem, fényt hozol az éjszakába. Volt is részem gyönyörű napsütésben, De újra elért a mélység sötétsége. Ott ültem Veled a félmagányban, De ráébredtem, bolond, ki fél magában. Elkezdtem végtelen utamat járni, Eltűnök, s Te nem fogsz rám találni. A sötétség újból körülölel majd,...
tovább
Likes
Élt egyszer a XVI. században, a mélyen katolikus Olaszországban egy kispap, akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk csak Filippónak. Tehetséges, éles eszű papnövendék volt, akinek képességeire a nagyhatalmú bíboros is felfigyelt. A szárnyai alá vette az ifjút, külön szobát biztosított számára a rend kolostorában, és ellátta az összes fellelhető szentkönyvvel,...
tovább
Likes
Játszódik: egy magyar nagyváros vezérigazgatóságán, napjainkban. SOVÁNKAI: (félénk, 50 év körüli könyvelő, beóvakodik a vezérigazgató titkárságára.) – Kezét csókolom, kedves Rózsika… bejuthatnék a főnökhöz 5 percre? RÓZSIKA: (merev kontyba fésült hajú vénkisasszony, megnézi a laptopját) – Önnek nincs regisztrált időpontja Sovánkai úr, és ez esetben… SOVÁNKAI: (a sarkára áll)...
tovább
Likes
Magányosan teltek a napjaim, mióta az autóbalesetem volt. Soha nem felejtem el azt a fájdalmat, testvérem sikítását, a vér látványát. Nem láttam még halott embert, csak akkor először. A testvéremet. Ott feküdt az aszfalton, mint egy bábu. Mellé kúsztam volna, de nem ment. Kétségbeesetten szólítgattam, de nem válaszolt. Bíztam...
tovább
Likes
I. fejezet: A hóbortos ötlet (folytatás) – Jól lakott fenséges Uram? – kérdezte őszinte érdeklődéssel Beatrice elsőnek szakítva meg a már kellemetlenné váló csendet. – Pompás volt az ebéd, királynőm. Mióta maga válogatja meg az étrendemet, még a fájós gyomrom is békén hagy, így sokkal kényelmesebb dolgoznom az ország...
tovább
Likes
Sorjáztam ám a kereszteket amúgy istenfélően, ahogy illik. UFÓT láttam. Mentem egy temetőn keresztül holdtalan éjszaka (hogy mi az „Isten nyilát” kerestem ott ilyen késői időben, azt talán csak az ördög tudta, aki ide vezényelt), amikor megpillantottam a csodát. A csalitos kellős közepén. Egyből kortyolni támadt kedvem, hát emeltem...
tovább
Likes
Valahol, a székesfővárostól talán nem is olyan messze, egy elhagyott tanyán, mely valamikor, valakiknek az életét, és talán a boldogságát jelentette, most ház helyett egy rozsdás, magányos lakókocsi áll. A lakókocsi körül néhány düledező, korhadó kis kutyaól. A kietlen tájban három, szomorú szemű, csont sovány, mindegyik kutyaháznál jóval nagyobb...
tovább
Likes
Lámpámban ma rosszult a bél, alig ég, csak izzik a vég. Kevés már a petróleum, poharamban nincs bor, se rum. Gyufát, gyertyákat kotorok, fáj a száraz élet, torok, kulacsomból víz is kidűlt, fagy a lelkem, majdnem kihűlt. Ülök csendben, magam rágom, száll a szitkom, száll az átkom, a gyomrom...
tovább
Likes
Ha valakinek nyújtasz segítő kezet és ő nem szorítja vissza kezedet – ne hidd, hogy hálátlan, hogy nem szeret! Veszi a jelzést, csak talán nagyon beteg. Még dübörgő zajban is hallja hangodat. Talán néma csendben formálja a szavakat. Könnyes homályban is látja az arcodat. Ne feledd! Minden hálája tiéd,...
tovább
Likes
Szürkére hullt álmos fények, nyárból futott éj: – kímélj meg! Megkövülő hamuárnyon rám szürkültél: – vagy ez álom? Testem meleg rejtelmében ki szólítja szürke éjen tisztulni a sárnak fiát? 0
tovább
Likes
Talpam alá hajlik az út! Visszakanyarodik hozzám a jövőm! Ülök életem hordalékának tetején: mint „hegedűs a háztetőn”. Már-már tavasz van! Ez nem biztos, hogy nekem jó! Szebb volt talpig fehérben a város, De már nem esik a hó. Ma is keltem semmi-végre? Hiszek Isten áldott igéjében! Mint kifacsart felhő...
tovább
Likes
Csörtető, terhes illúziók rontanak a térbe, Taszítnak a valami mellett minduntalan félre. Szakítunk a semmiből gyűrött, rojtos darabokat, Sorsunk lyukaira illesztünk belőlük foltokat. Sanda gondolatok árnyékai bilincselnek magukhoz, Akarásunk ellenére, erőszakkal lopnak tova, Heves mozdulatokkal tépnek ki síkjainkból, Löknek kényszerrel sötét, félelmes dimenziókba. Valóságunk vásznán sűrűsödnek nyomorult képek, Lejtők...
tovább
Likes
Ha Spiró György nevét halljuk, sokunknak rögtön a Csirkefej című drámája jut az eszünkbe. Bevallom őszintén, hogy íróként ismertem én is, és nem tudtam arról, hogy szociológiát is tanult. Amikor az életrajzát olvastam, akkor döbbentem meg. Persze, mit is vártam. Hiszen minden alkotásából kilóg a „szociológiai lóláb”. Csak egy...
tovább
Likes
Amikor megpillantottam az SZDSZ székházának épületét, azt hittem, mentem földbe gyökerezik a lábam. Úgy előmúltam láttán. Szűnni nem akaró szívdobogás közepette. Nem véletlenül. Közel fél évszázad meredt rám ezekről a falakról. Kora kamaszkorom már-már feledett világa. Igen. Úttörő koromban a közeli általános iskolából térültem, fordultam meg itt. Facsemetét, bokrot...
tovább
Likes
I. fejezet: A hóbortos ötlet (részlet) A középkorú, nem túl magas férfi sötétbarna, hullámos haját szétfújta az erős északkeleti szél. Végre 1478. április negyedikére felhőtlen lett az ég Visegrád vára és az egész Duna-kanyar felett. Hunyadi Mátyás – magyar király – nagyon megörült ennek, hiszen már egy hete etetett...
tovább
Likes
bárki bemehet akárki megszállhat bármely városban bármely homályos időpontban a szeszélyes fátum nyugtázza léted este dögös díva éttermi romantika reggelre gót boltívek nőnek harangok zúgnak vízililiom csatornába csábít kávé helyett sört vedelsz édesen sugárzó lánykasereg keresztülnéz rajtad mint kámfor illansz a légbe karcsú combok csípők nélküled immár örökre isten...
tovább
Likes
Emlék lettél az életemben Zúgó patak a véremben Pillantásod mint a tűz Megégetsz, de már nem űz Megszoktam pusztító ölelésed Égető sebeimből már nem vérzek A sugárzásod lassan véget ér A halálom így Te lettél… 2012 február, különdíj 0
tovább
Likes
erre a házra halványan emlékezem valaki nagyon régen talán itt lakott csavargás közben, ha arra tévelyegtem szurtos kezembe néha gyümölcsöt adott almát, egy fürt szőlőt, marék szotyolát nem emlékszem arcra alakra vagy másra mi is késztet most kései vallomásra? mindegy, el kell érnem az esti vonatot most én baktatok...
tovább
Likes