A kor mindig egy
mert múlik elmúlt
tá vál a lesz elfel
ejt a volt holt per
cekre halott órák
mindig az ismeretlen
új mi pánikszerű
gyorsasággal válik
múlttá olyan harang
oly zene hol szél
hullik az elhulló
az elmúlás a
halál a violinkulcs
a semmi s a minden
a nincs meg a valami
közti résen hiába
kukucskálsz visszanéz
érdektelen közömböst
mindaz amivé válsz csak
tükör itt minden de nem
mutat mást csak a változást
a véged a kezdeteket
borítja az örök homály
kerüld amit kerülhetsz
ingadozz a szélben
ne törj derékban ketté
mire jó a szétforgács…
nem tudhatod
mivé kerülsz hová
azt sem mi leszel
2011. december, első díj
