461. szám Széppróza

A reggel…

Szerző:


A kőpalota folyosóin Auróra kisasszony mint bolyong. Tányérok csörrennek léptei nyomán, míg kinn a kert felől éneke csendül-zendül, a „föl-föl”… – Ő mit mondhatna – „1 cor. 10-12”. Továbbsiet, míg én lassan ébredek… A reggeli utcákon egy idős hölgy szokása szerint a ház bejárata előtt sepreget. Ráköszönök: „Ki korán kel, aranyat lel.” Ő elmosolyodva fordul felém: „Egy gyűrű!” – kiált fel. Egy aranygyűrűt tart a tenyerén. Én is elmosolyodok. A következő száz esztendőre jó egészséget kívánok néki, majd továbbsietek. Állok a kisnyugdíjasoknak tervezett szerencseautomatánál. Kávéautomata, de nem egyszerű. A kisnyugdíjas bedob hetven forintot: a gép adja a kávét, vizionált betűivel kiíródik: „Nem nyert”; majd egy kedves hang: „Fogadják el a Casinó ajándékát a pohár kávét.” Szerencsét próbálok én is, igaz… A gép kiad egy kávét, gyorsan kikapom a poharat, de már egy másik pohárba folyik a kávé. A negyedik pohárnál megjegyzem: „Nyerni ennyit?” Gyorsan továbbsietek az utcán.

Kapcsolódó írások