Játszódik: egy magyar nagyváros vezérigazgatóságán, napjainkban.
SOVÁNKAI: (félénk, 50 év körüli könyvelő, beóvakodik a vezérigazgató titkárságára.)
– Kezét csókolom, kedves Rózsika… bejuthatnék a főnökhöz 5 percre?
RÓZSIKA: (merev kontyba fésült hajú vénkisasszony, megnézi a laptopját)
– Önnek nincs regisztrált időpontja Sovánkai úr, és ez esetben…
SOVÁNKAI: (a sarkára áll) Tudom, tudom, de én most azonnali hatállyal felmondok. Kérem, én azonnali hatállyal kilépek, és egyúttal megmondom a főnöknek a róla alkotott véleményemet.
RÓZSIKA: (felkapja a fejét) Ön ivott, Sovánkai úr?
SOVÁNKAI: Még hogy én? Kérem, én 12 éve dolgozom itt, és soha, még egyetlen kortyot sem! (végképp a sarkára áll, és meglóbálja a kezében tartott borítékot)
Kérem, a dolog nem tűr halasztást!
RÓZSIKA: (zordan, kelletlenül) Várjon, megnézem, mit tehetek! (kisvártatva visszajön, és a párnázott ajtóra mutat). Öt perce van, Sovánkai úr!
IGAZGATÓ: (nyársat nyelt úriember, fel sem néz az előtte tornyosuló iratokból) Nos, Sovánkai.
SOVÁNKAI: Rövid leszek, Vezérigazgató úr! 12 éve dolgozom a vállalatnál, feleségem, három gyermekem van, idős édesanyámat is én tartom el, ezért mindeddig szükségem volt az állásomra. Mától nincs. (a borítékot a vezér asztalára teszi) Azonnali, igen kérem, azonnali hatállyal felmondok, és egyben megmondom az őszinte véleményemet Önről. Nos, Ön egy…
IGAZGATÓ: Egy pillanat… netán valami kedvező fordulat állt be az életében, Kolléga úr?
SOVÁNKAI: a lehető legkedvezőbb! Hiszi, vagy sem, de a nagybátyám ’56-ban Svédországba disszidált, és ott megcsinálta a szerencséjét. Felfújható, műanyag tarajos gőtéket gyártott, és ezzel a találmányával betört a játékpiacra. A találmány haszna csak a Rubik-kockáéhoz mérhető. Nos, tőle örököltem most kb. 600 ezer eurót.
IGAZGATÓ: Ezt nevezem! Gratulálok, ez igen tekintélyes összeg! És mihez kezd vele?
SOVÁNKAI: Először is megmondom önnek a véleményemet. Aztán veszek egy családi házat a Sashegyen, egy villát a Balatonon, egy vitorlást, ja, és egy Maserattit. Indulásnak.
Aztán ráállok a felfújható, műanyag tarajos gőték gyártására. De csak hobbiból. Azt tervezem, hogy minden kisgyermekes magyar családhoz eljuttatok egy ilyen gőtét. Ingyen. Hadd játszanak a gyerekek!
IGAZGATÓ: nagyon szép gondolat, nos, lássuk, mit kíván mondani nekem.
SOVÁNKAI: röviden csak azt, hogy ön egy…
IGAZGATÓ: egy pillanat… remélem tudja, hogy az örökösödési adó igen nagy, ezen kívül egy részét kezelési költség címén levonják, aztán az átutalási díj sem csekélység, és ott van még az ügyvédi költség. Persze így is szép summa marad… Nos, hallgatom.
SOVÁNKAI: röviden: Ön egy…
IGAZGATÓ: Pardon, még valamit elfelejtettem, az efféle ügyek néha nagyon elhúzódnak. Megtámadják a végrendeletet, vég nélkül pereskednek… Satöbbi, satöbbi.
Ismertem valakit, aki 15 évig várt a jogos örökségére, 15 hosszú évig, képzelje!
SOVÁNKAI: Csakugyan?
IGAZGATÓ: Úgy bizony! Persze lehet, hogy maga már 5 év alatt hozzájut a pénzéhez. Csak úgy mondom. Nem fontos… Folytassa csak, mit is akart mondani nekem?
SOVÁNKAI: Hát… Szóval csak azt, Vezérigazgató úr, hogy ön egy…
IGAZGATÓ: Jut eszembe… Gondolkozott már azon, hogy mennyibe kerül önköltségen egy darab tarajos gőte előállítása?
SOVÁNKAI: még nem…, de nem lehet több 100 forintnál.
IGAZGATÓ: Nos, ez esetben ha ön eljuttat mondjuk 500 ezer kisgyermekes magyar családhoz egy darab ilyen műanyag gőtét , -a’ 100 forintért, – mennyibe is fog ez kerülni? 50 millióba, kedves Sovánkai!
SOVÁNKAI: nem mondja!
IGAZGATÓ: de mondom, Sovánkai! És ha hozzávesszük, hogy egy manufakturális úton gyártott, vadonatúj Maseratti sportkocsi alapáron, extrák nélkül kb. 30 milliót kóstál, a ház, a villa, a vitorlás – a legolcsóbban is számolva – legalább 160 millió… Hát önnek már nincs is pénze kedves uram! Ön máris mínuszban van! Nagyon rövid a maga fantáziája barátom, így aztán a munkáját sem tudja rendesen elvégezni. Ön korántsem invenciózus személyiség, ön csak tapicskol ábrándjai lila ködében. Ezért aztán 12 év munkaviszony után is csak beosztott könyvelő nálunk. De folytassa csak, nem akarom megzavarni…
SOVÁNKAI: hát… nem is tudom, talán majd máskor… Sok a munka, megyek is a helyemre.
IGAZGATÓ: és még valamit, Sovánkai! Talán hallott mérvadó közgazdászok azon prognózisáról, hogy az eurózóna néhány éven belül megszűnik. Tudniillik bedől az európai gazdaság, és vele az Euró, mint fizetőeszköz. Tudja, mit fog érni akkor a maga öröksége? Megmondom: vehet rajta egy terepasztalt, makettházzal, makett Maserattival. A makett vitorlására pedig felültethet egy darab 100 forintos műanyag tarajos gőtét. Na de halljam végre, mit is akart nekem mondani?
SOVÁNKAI: (felkapja a vezér asztaláról a borítékot) Én?! Semmit! Talán csak annyit, hogy az ön által kiadott pluszmunkát határidő előtt abszolválom… megyek is… jó egészséget kívánok, Vezérigazgató úr, a viszontlátásra!
2012 március, második díj
