Talpam alá hajlik az út!
Visszakanyarodik hozzám a jövőm!
Ülök életem hordalékának tetején:
mint “hegedűs a háztetőn”.
Már-már tavasz van!
Ez nem biztos, hogy nekem jó!
Szebb volt talpig fehérben a város,
De már nem esik a hó.
Ma is keltem semmi-végre?
Hiszek Isten áldott igéjében!
Mint kifacsart felhő cseppjeiként hull a mélybe az idő!
Visszaveri könnyű dalaimat a nap: ócska teniszütő
Elhinnéd ha mondanám?
Édesanyámnak én is voltam szeme fénye!
Költő, ha lettem
Akaratom ellenére…
