A tekinteted el fog égetni, tudom,
de nem érthetem, miért hátrálnék vissza?
Ha el is veszíteném szemeim világát,
akkor is mindig, örökre követni foglak.
Mi mindig egymás mellett szárnyalunk,
Mint két bájos csillag, örökre repülünk.
Áthaladunk tengereken és óceánokon át,
Síkságokon és öreg hegyeink felett.
Gyengéden, lágyan a tenyeremben tartalak,
S felemellek egy halhatatlan évezredben.
Ez az egész világ csak a miénk lesz,
Bevetünk mindent a szeretet szerelmével.
Maradjanak vissza, akik követni nem szeretnének.
Nem érthetik, nem akarnak méltó testvériséget,
Mivel ezt akarja az „Úr”, s füleimben suttogja:
A fegyvereket alakítsátok át kenyérre és sóra!
2012 augusztus, harmadik díj
