Bolondság, jól tudom,
mégis kell, vállalom.
Perceim számolom
tükörkép – arcodon.
Szemem a szemeden,
tengermély, rejtelem.
Múltad nem ismerem,
jövőnk sem sejthetem
Hajad a vállamon,
bolondság, jól tudom.
Szíveddel dobbanom:
utad tán járhatom.
Lehet még, gondolom,
lehet még, – gondolod.
Sorsom, ha vállalod,
léptem lesz lábnyomod.
Megjelent a szerző Bánom is én című kötetében.