egyedül a Metróban mélyen
éjszaka
mint a vakond
figyelem odúm mozgólépteit
ahogy elviszik a hold szagát
kitárva kabátom szárnyait
száguld a szerelvény értem
hogy repüljünk a valakikkel
és kidob egy állomáson
szárnycsukó idő van
átlátszó ajtóban jön szembe
ketyeg
szavam színére kíváncsi
négerül hallgatok
nénikék pohárba rakják
az utcák fogsorát reggelig
valakik kimeszelték megint
az éjszakát
ahol lakok
