Barcs Miklós már több mint ötven éves, a Flash zenekar – aminek énekese és szellemi vezetője – is már néhány éve túl van a huszadikon. Ezzel a magyar zenei és egyéb kulturális underground azon kevesei közé tartozik, akik azóta nem tértek meg, s úgy általában nem is változtak semmit, sőt ezeken túl még élnek is. Hosszú idők óta végtelen faragatlansággal, közvetlenül rúgja seggbe legtöbbször szövegével azokat, akiket arra érdemesnek tart, „vigyázva rá hogy ne sértsünk, semmiféle – hogy is mondják ezt – illemet.” A sorba rossz politikával, a Hit Gyülekezetével, vagy általános szolgalelkűséggel elég könnyen be lehet kerülni, kiváltképpen ha az adott személy korábban már állt valamilyen kapcsolatban Barccsal. A szövegek viszont nem jönnek olyan gyorsan, gyakran éveket kell várni egy-egy új számra, vagy éppen egy szám évek alatt készül el. Egy koncert alkalmával gyakorlatilag mindig teljes életművet hallhatunk, egy 1996-os és egy 2004-es koncertfelvétel között is csak néhány szám a különbség, ennyi idő alatt jön néhány új, illetve „előkapunk néhány régi világslágert a kosár mögül” még a rendszerváltás előtti időkből. Azt mondanom sem kell, hogy emiatt teljesen kiforrott, zseniálisan megkomponált dalokról van szó. A koncerteken jellemzően egy aktív keménymag van jelen, pangás sosincs, a pogo csak néha indul be igazán, de a földre loccsant sör űrtartalma rekordokat dönthet, pedig azt mindannyian nagyon szeretjük. Miki sokat kommunikál a közönséggel, megkérdezi, hogy tetszett-e szám, esetleg kér a rajongóktol egy-két liter jóféle magyar folyóbort.
Zenész, újságíró, kameramann, szociális munkás és családapa. Jól tudom, igaz?
Nem kameramann, inkább videógyártó vagy valami ilyesmi. A HVG-nek a 2006-os zavargásokat vettem fel, el is vittek még a gyurcsányhuszárok, még a nemzetközi újságíró szövetség is tiltakozott miatta. Ez videó-újságírás, új műfaj, de aztán nem tetszett: a netvideósok elkanyarodtak a szellemtelen kertévé irányba. Trendinek és felszínesnek kell lenni, mert azt hiszik, hogy az hozza a kattintásszámot, és ellaposodnak mint a lapostetű, nehogy valami tartalom becsússzon.
Legújabb, néhány éve már formálódó számod a Cenzor. Tényleg ennyire aktuális?
A legjobban. Ez az Orbán csúszik a keleti áldemokrata diktatúrák irányába, bepucsít a csákmátéknak ősi magyar történelmi hagyományok szerint. Ennek az egyik fontos része a média gleischaltolása, jó náci műszóval élve.
A Cenzor utolsó sora még fiatal, koncerten sosem hallottam. Ez direkt koncepció, hogy szépen lassan épülnek a számok? Már csak azért elmegyek koncertre, mert érdekel, hogy hangzik az új sor.
Ahogy alakul, nem érdemes szart szakmányban gyártani, meg ismételni önmagadat. A Képviselő Funky is mindig alakul, sőt közkivánat is van. Mikor Miskolcon játszottunk, akkor a helyi főökör is megkapta benne például.
Helytől és időtől független szám. Kikkel foglalkozol szociális munkásként?
Volt állami gondozottak utógondozó otthonában szocmockodok. Jár nekik ez a szállás 21 illetve 24 éves korukig. Ott is csináltam video-mélyinterjúkat, ügyeleteskedek, életmód-tanácsokat adok. 12 éve kb. Van például most két szomáliai srác, egyikük a minap tört magyarsággal próbált az iszlám hitre téríteni hálából, amiért újratelepítettem a laptopját. Páratlan élmény volt.
Mi a legnagyobb nehézség neked és mi a srácoknak?
Nekem az, hogy megszűnhet az állásom. Nekik végülis csak hagyniuk kell a segítséget, rajtuk múlik, ezt tudják. Nem mindig hagyják, de ritka sikerek azért vannak. Már az utógondozóba a többség az utcáról jön, azután jobb esetben albérlet, rosszabb esetben fapad.
És a kábszer sok gondot okoz?
Sajnos már semmit, rég abbahagytam, de viszonylag sokáig toltam. Aztán az alkohol kissé legyalázott, májkároly bemondta az unalmast, úgyhogy most Báró Horpacsek néven fogok anarchista punk discot tartani a Pepita Ofélia nevű helyen, a Klauzál téren. Koncert leghamarabb télen, ha lesz egyáltalán… Regenerálódni kell.
Jó, de én a srácokra gondoltam.
Ja… A kölkök csak füvet szívnak, de azt is keveset. Bár most volt egy srác, aki a speedre eléggé ráállt, de kapott egy minusz-löketet, kórház meg egyéb. Most dolgozik, belátta, hogy ezen a szinten életveszélyes ráállni valami szarra, mert gyorsan belehal. Csináltam a Drogvilág mélyén videót, youtube-ról lecenzúrázták, de indavideón most elérhető.
Koncertekre gyakran viszel vendéget, mint a hegedűs cigányzenész vagy a trombitás hölgy, kik ők?
A kis hegedűs a gondozottam volt, a Vendelínó, a trombitás meg a trombitás Lady, aki újra a régi – a dundi tronbonkirálynő. A bögre, bögrében nyesik főleg. Csermanek Lakóteleppel (fiatal darwinista(?) punkzenekar) játszottunk párszor, előtte fel kellett készíteni Vendelínót, hogy ne vegye komolyan. Egyébként csippantom a Csermaneket.
Gondolom van rálátásod a hajléktalanságra, szerinted, hogyan kellene működnie az ellátásnak?
Személyre lebontva kigondozni, akit lehet, akit nem, annak élhető körülményeket. A mostani tendencia pont az ellenkezője: Szegény vagy? Turkálsz a szemétben? Megbüntetlek! Az élhetetlenség világfővárosa lett Budapest. A csöveseket csak szőnyeg alá söprik, kiüldözik a forgalmas helyekről.
Neked a magánéletedben kellett igazán nagy nehézségekkel szembenézned?
Ó igen. A drogozásnál voltak kemény pillanatok, halálközeli, hogy úgy mondjam. De mindenről le lehet szokni, viszont esetemben, azt hiszem, nem akaraterő, inkább szerencsés alkat kérdése.
Azért csak kell hozzá akarat is – ha létezik olyan egyáltalán. Köszönöm az interjút!
