Ajándékot adtál, és? Nevessek?
Messziről bűzlőtt, ahogy hoztad.
Becsaptál! Ajándék dögből készült kabát, mit leporoltál?
Hátamra teríted mondván, hogy ne fázzak, és már huszonötször
koccintottunk mind a huszonöt évre miután megkérdezted.
Mi ez a bűz, mi ez a szag, amit érzel.
Hát nem emlékszel? Te hoztad!
Ajándék. Nevessetek, mulassunk!
Magunkra úgy sem mutatunk.
A bolond meg hadd mondja, hisz bolond.
Huszonöt pohár után nem tudja, mit mond.
Szegénynek minek a művészet, de kérdem én.
Mi ez a bűz? Mi ez a szag?
Félelem tán, ez az, amit érzek?
Hogy a bolond kimondja igazát és holnap rátalál a szűk kabát.
Én pedig hordom, és ha kell, még sokszor koccintok veled.
Poharunk rezgését érzik az emberek.
Kabátom büszkén hordom. Bűzös illatát magamba szívom,
és kérem. Ez legyen a leplem.
