510. szám Vers

Horizontális  esemény

Szerző:
spenótsalátát s hozzá
rántott sajtot reggelizel
pár szelet párizsival
jeges vizet iszol rá
kevés citrommal ízesítve
majd elhúzol

sebesen az edzőterembe
anélkül hogy tudatában
lennél: ugyanabban a
pillanatban ejtett foglyul

egy óriás fekete lyuk
egy törpecsillagot
mit a bendője
azonmód el is
nyelt örökre –

legföljebb évekkel
később furcsállod
miért vannak ezek
a lázálmok mikor

két oldalról üt fejbe
valami hihetetlenül
nehéz vonzás ökle

és felriadsz olyankor
s körülnézve rémülten
frissen bár félig alva

mint apró csillagok –
szétoszló fénypontokat
látsz halványodni
az asztali tükörben…

míg a plafonon
még egy új
hajszálrepedés
látható

és rá se ránts többé
hogyha alkonytájban
egyszerre két nap
süllyed le a horizont

mögé s lassan
felkúszik egedre
a harmadik hold –
vagy hogyha

méteres hó van a
legforróbb nyárban…
tudni fogod egyszer
minden eltűnik

abban a szájban
s vissza-visszaemlékszel
csak már jóval gyakrabban
mint régen

a régi fekete lyukra
mi nagyanyád
szobájában ontotta
a rémálmok anyagát –

homloka közepén a fagyos
üres nézés egyenként
rántva félelmeid az örvénybe:

homlokán át a játék
babába mit soha senki
nem mert alvásba ringatni

de eddigre már
naponta érzed
a világra nehezedő
lassan lassan épülő –

„fogyasztásra kész”
jelentésű pecsétet…

no – hát egyél
még egy kis mézet…

2013 December, első díj

Kapcsolódó írások