512. szám Széppróza

Festett poára esés

Szerző:

A gimi 2B osztálya végigdolgozta a tavaszi szünetet, – úgy osztályilag közösen. Epret kapáltak egy fóti TSZ-ben – hát igen, ez még a 70-es években volt. Tették ezt azért, hogy összegyűljön a pénz egy egyhetes, vonatos Moszkva-Leningrád nyári kirándulásra. (akkor még Leningrád).

Megérkeztek Moszkvába, megnéztek minden érdekeset. Legjobban a gyönyörű Vaszilij Blazsennij székesegyház aranykupolás épülete tetszett a gyerekeknek, voltak a GUM-ban is és sorban álltak a Lenin mauzóleumnál is.  Szóval ők még látták Lenint, – igaz már nem élve, ahogy akkoriban az öreg nyanyákra alkalmazott szólásmondás volt, hanem az üvegkoporsóban bebalzsamozva. Apropos, tudják Önök, hogy Lenin hedonista volt?  Még a svájci emigrációja alatt terjedt el róla, hogy szere-tett jót enni, jót inni, jót…….kuplerájba járni.  Sőt, Krupszkaja tudtával stabil szeretői is voltak. Na, de ez most mellékvágány.
Igazándiból mindenki Szentpétervárra ácsingózott.  Az Ezüst Nyíl expresszel meg is érkeztek a városba.  A Néva-part lenyűgöző, a kikötőben  még régi kalózhajók is láthatóak voltak. Miután azonban az egész osztálykirándulás – utazással együtt – egy hét volt, – mindenki várva várta az Ermitázs-látogatást.  Akkor már volt művészettörténet oktatás a Radnóti gimiben, és felkészültek a diákok, – szinte mindenkinek volt egy kiválasztott képe, amit már előre tudott, hogy   meg akar nézni  „eredetiben”.
16 évük összes illedelmességével vonultak be az impozáns épületbe és kezdték szépen végignézni a kincseket.  Az ötödik teremben azután elszabadult a pokol. Ily nagybecsű intézményhez nem illő módon mindenki hangosan visított, kínjában röhögött, sőt fetrengett a földön sírva-nevetve.
Az ok:  a legjobban várt festmények helyén csak keretek voltak, bennük feliratok négy nyelven, hogyaszongyahogy: „ÁTMENETILEG KÖLCSÖNADVA A BUDAPESTI SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMNAK IDŐSZAKOS KIÁLLÍTÁSÁRA”…

2014
január
3. díj

Kapcsolódó írások