December hava, advent második hete. Mint egy jégkorszaki jelenség, nagy pelyhekben sűrűn hullt a hó a késő éjszakában. A fiatal lány szorosan összehúzza szövetkabátját. Várakozik tán negyed órája, didergése jelzi az igencsak hideg időt. A barátnőjét várja, Timit, és annak barátját, gyulát. Egy menő helyre mennek a nagykörúton, hol retro discot tartanak hajnal négy óráig. Majd éjfélre jár, a szórakozó helyeken ilyenkor indult az élet.
Igen, ő, Zöldessy Anna pécsi lány a fővárosban első éves bölcsész hallgató. Timi barátnője informatika szakos, szintén első éves. Az egyetemnél majdnem apáék béreltek neki egy kisebb albérletet. Két hónapja barátnője, Timi is hozzá költözött, mondhatni jól megvannak egymással. Anna jobb híján a körúton elhaladó kocsikat számolja, tán ötszáznál feltűnik Timi, a hóesés kristályfehér függönye mögül. Egyedül jön.
– Ne haragudj Gyulára vártam, azt üzeni, puszil, de nem tud eljönni. – Timin térdig érő irhabunda, báránybőr sapka, toppos csizma, míg arcát egy sállal fedi. Kér utcára elérik a mulatót. A ruhatárnál lemálházódnak, a zene még hangosabb, amint belépnek a terembe. Szemközt a bárpult, előtte a táncparkett, jobbra asztaloknál is lehet fogyasztani. A pultos fiatal férfi érdeklődvén figyeli a két leányt. Timi üveg Burgundi bort rendel, és megkérdezi Pinot Noir szőlőből készült-e nedű. A pultos megjegyzi, hogy francia és Dijon környéki, a felbontott üvegből tölt Timiék poharaiba. A hangerő szinte tomboló, éppen az ABBÁ-tól a Mamma mia-t játszák. Timi a kutatási eredményeiről beszél, Anna figyelmesen hallgatja, legalábbis, amit a zenén túl megért. A számítógépes játék sportok és az életben játszott játékok közti kapcsolatot kutatja jelenleg a tanulás mellett. Anna megjegyzi, hogy aki szimulátoron le tud szállni egy Boeing 747-essel, az nagy valószínűség szerint az életben is le tudna szállni. A harmadik üveg Burgundi bort kortyolgatják, amint hozzájuk lép egy nagydarab vörös, rövid hajú férfi, kezében két pohár koktéllal. – Hölgyeim, egy pohárka Bermuda fénye itallal megkínálhatom Önöket? – Timi elhárítja az invitálást, mivel tejérzékeny, így nem ihat kókuszos koktélt.
Anna csettint a férfinek, igazán finom az ital. Végül fognak egy újabb üveg bort, poharakkal lelépnek a szemközti asztalhoz. Anna igencsak érzi az alkohol hatását, de még kimondottan jó kedve van. Valahogy odakeveredik asztalikhoz egy fiatal, olyan bonviván fiú. Timit felkérik egy táncra, pohárka borát kortyolgatja, semmi kedve nincs a sráccal beszélgeti.
– Ne haragudj, hogy is hívnak? – relatív tömörséggel annyit mond: Anna. – Henrik vagyok, a nagyváros színpadáról, a nyolcadik. – Boleyn Anna és VIII. Henrik, gondolja Anna, bugyuta tréfának tűnik az egész. – A családban a nyolcadik gyerek vagyok, a legkisebb. – Henrik felveti, hogy annak idején a British Múzeumban sokszor megfordult Kossuth. Anna nem tudta. Furcsa érzése meglepi. Felpörgetettnek érzi magát, túlságosan is. Félrekapja fejét, a nem tudható valami eltűnik. Ijedtségén túl, francia nyelven beszél Henrikhez, sohasem tanulta a nyelvet. Összerezzen a durva hangra. – Gyere táncolni – a vörös hajú nagydarab férfi az, ki meghívta őket Timivel egy italra. Anna úgy érzi, akut aszténiája van, nem tud ellentmondani. A férfi átkarolja, átvágnak a táncolók között.
A lépcsőlejáratnál egy másik férfi. Megmarkolják a testét és leviszik az alagsori folyosóra. Egy vibráló neoncső, néhány kartondoboz a fal mellett. Mint egy rongybaba, durva kezek fogdossák. A vörös hajú lemezteleníti a lány alsó testét, és rögvest beléhatol… Anna könnyeinek nem tud ellenállni, csupán arra képes, hogy felfogja, mi is történik vele. Ködös tudatában fel-felvillan a pohárka koktél, a vörös hajú meghívása. Party-drog! A másik férfi is ránehezedik, valami baj lehet a férfiasságával, rövid időt követően feláll, majd belerúg a fekvő lányba. Isét ketten fogják, felviszik a lépcsőn, ki a mulató hátsó kijáratán. Viszik és vonszolják, egy mellékutcában odahajítják a havas flaszterra, és otthagyják őt egyedül.
Nem tudja, mióta fekszik a hóban. Bizet Carmenjét véli hallani, ismét és újra egy-egy taktust. Körötte bengáli tűz apró sziporkái. Könnyei gördülnek arca szegletén. A hulló hópelyheknek mint egy betlehemi játék, a hófelhőkön túl a csillagok most is fénylenek, csillag, mely hazavezetné őt.
Apja arcát látja maga fölött, elmosolyodik. Nem is érzékeli, amint az infúziót beköti neki az orvos. Amint a mentőautó szirénája felvijjog, megriad. Menedéknyi emlék a Queen Elizabeth óceánjáró hajó fedélzetén sétál, egyszeri nyaralás emlékképei keverednek neki. Régen elfeledett baszk költő, Orixe verssorait mondja újra fennhangon.
Anna egyetlen gondolata, hogy a 6-s úton viszik őt haza Pécsre. Haza apához és anyához. Úgy érzi, elfelejtődik számára minden rossz, amint elveszti az eszméletét a kórház felé, a robogó mentőautóban.
2013 december
3. díj
