A nap a felhők közé bújik,
Mindenre bú telepedik.
Arcom eltorzul,
Nyomaszt a magány.
A vak világ nem hallja meg imám.
Rideg palotáiban kincseket imád.
Kis harang kondul,
A falu útjain gyásznép vonul.
Anyám magamra hagyott
A hajnal csendjében,
De van valaki,
Ki imádkozik értem.
Gyengül a szemem,
Rogyadozik térdem,
Ismét harang kondul:
Jönnek értem.
