Valami össze-vissza karcolja
tudatod, mintha nem tudna,
vagy inkább te nem tudnál kezdeni
értelmesebbet, értékesebbet vele.
A fene
megkente már s az újabbat keni
a bánatból kenyeredre.
Valami folyton fáj, jó lenne tudni, mi,
ha látnád, elő mernél jönni
rejtekhelyedről,
s kardodat kezedben tartva
lesújthatnál démonaidra, –
mindent kezdhetnél elölről,
szívedet, lelkedet megtisztítva.
Küzdd le félelmeidet,
különben azok fognak téged,
születésedtől halálodig ringben állsz.
Isten szabad döntést adott,
de rácsodálkozik sokszor:
az életeddel mégis mit csinálsz?!
