626. szám Vers

Álomba ájult

Szerző:

Néha úgy alszom el,
mint akit kútba dobtak.
Szédült zuhanás után
síkos hűvösség vesz körül,
rám telepszik és marasztal;
halott királyt a márványasztal.
Dermedő zselébe fúl
minden éber gondolat,
minden élet, mozgás és szín
odafönt maradt
abban a fénylő körben,
azúrkék karikában;
itt lent homályos sorok
motoszkálnak csendben
egy ódon kelta balladában.
Dermedten hever a test,
amit csak úgy odahagytak.
Néha úgy alszom el,
mint kit kútba dobtak.

Kapcsolódó írások