most – pont most felkelőben
a Nap s felhők keringve szállva
az égen mint kíváncsi turistacsapat –
alattuk jó néhány kerek tócsa áll s
felszínükön csillog a halál…
s bennem az élet – nem adja fel
egyre csak keres űz hajszol tégedet…
nélküled semmit nem érek csak veled
voltam lennék remélem még mondhatom
neked – vagyok… fogva a kezed s még
nem esek át sokáig ha Te megengeded –
ha nem – jég dermeszti semmit nem
látóvá ezt a két szemet s elfúj a szél
akár oda se figyelő utcaseprő söpri
el az avart a szemetet s a nem levés
bekebelez – nélküled nem vagyok élő
ebben az emberi létben ezen a világon
egyedül te vagy akit szerettem akit
szeretek s szeretni fogok – bárki más
csakis keserves tévedés lehet…
ez a kis rövid idő úgyis gyorsan
elemészt már engemet
