Még vagyok. Bár a sejtüzemmód
takarékra kapcsolt
Most aztán vezetnem kell majd egy
aprócska naplót
Mit írjak bele, azon gondolkodom,
hogy legyen súly is a papírlapon
Szürke történetek nem illenek oda
Hisz’ a semmiről nem beszélek soha
Hogy mi vár rám, azt előre nem tudom
Azt látom csupán, a sors mennyire monoton
Muszáj festeni egy színes jövőt, amolyan távolit,
felemelőt
Ahol könnyű a reggel és vidám az este
S közte a boldogság meg van teremtve
A reményt hozzá adom büszkeséggel töltve
Mert csak így lehet élni: mindörökre
Likes
Nincs hozzászólás