357. szám Széppróza

Locsolkodás

Egy rég megtörtént esetet szeretnék elmesélni. Húsvét másnapjára sok hímes tojást festettem, legalább tíz fiú lakott az utcánkban. Nem csak tojást, hanem nyuszikat, bárányokat, süteményt és az idősebbeknek már pénzt is szokás volt adni. Én előző nap mindent előre elkészítettem, így este nyugodtan lefeküdtem aludni. De reggel arra ébredtem,...
358. szám Vers

A Nincstelen VIII.

Egy éjen míg álmom jó szerelmet lopott, Májusi lomb között dúdolt a déli szél, Csattogtak ághegyek, az apró ostorok, Valahol matatott egy picike egér. Odakint derűs volt a lánytestű éjszaka, Lángon hintázott az emlék-röptű álom, Benne buzgó vagyon forrongó vér szava. Soha nem ficánkolt ennyi csók egy lányon. Lombszűrt...
354. szám Vers

Vágyódás a gyermekkor után

Amikor még gyerek voltam Az életről mit sem tudtam volna Mindig gyerek lettem volna. Mily jó volt a porban játszani, S homokból várat építeni. Várat építettem homok tetejére, Akkoriban volt ám igazán szép élet. Nőttünk lassan (nőttünk) nőttem, Amikor (rájöttünk) rájöttem Nem is olyan rossz az élet, Mint ahogy...
356. szám Széppróza

Fekete bárányok

Hallgatni arany, de sokszor bölcsebb is. Most azonban nem teszek lakatot a számra – pontosabban tollamra zárjegyet. Az alkoholról van szó: e végzetes kisiklásról, ami ha tetszik, ha nem tetszik pontot tesz az életek végére. Flaszter árusként bejárom az egész várost. Ismert és ismeretlen arcok gyűrűjében töltöm napjaimat. Nem...
357. szám Vers

Miért

Mért van az  hogy lenéztek Mi lehet az a vétek Ami arra kényszerit Felfogást is szentesit Hogy más a ti világotok És csak minket hibáztattok Sorsunkért és nyomorunkért Mit  is tettetek ti azért Hogy ne legyen ily szakadék Mibe süllyed a maradék A maradék emberi roncs Nem kérem hogy...
354. szám Vers

Könnyek metamorfózisa

Játszi könnyedséggel Játszom a könnyeimmel: Felfogom, dédelgetem, korholom, Sóját kicsapatom, örömöm megsózom, Felhőbe burkolom, orkánnal elfújom, Ragyogó napomat beárnyékolom. Világváltó terveimbe beszámítom, Túlfolyó csatornáját kiásatom, Keserű felhangját letompítom, S örömkönny-függönnyé változtatom. 2007. december, harmadik díj 0
356. szám Széppróza

Az élet árnyékos oldalán

Születésünk óta árnyékban élünk, a nagy emberek árnyékában. Mi csak azért lettünk, hogy kiszolgáljuk az úgy mondott felső tízezret: De önérzetünk elvenni nem tudták, bár nagyon szeretnék. Lenéznek bennünket, belénk rúgnak, néha le is köpnek, de megtörni nem tudnak. Megpróbálunk elbújni az árnyékba, szűk sikátorokba, hidak alá, sűrű erdőbe,...
357. szám Vers

Kárpátok alatt

Fáj. A holnap réme kéz-lábat gúzsba köt, Elevenünkbe vág kötél, a megkötött. Kínzó, fájó kötés, mint a gályabilincs, Bezárt ajtó, melyről, hiányzik a kilincs. Átdübörög rajtunk az élet szekere, Sárba tapos, tipor, mind a négy kereke. Ledönt, vagy felemel, Te! – ki állva maradsz, Mosd le magadról, a rád...
355. szám Széppróza

Zsiráfmama és zsiráfbébi története

Volt egyszer, hol nem volt az operenciás tengeren is túl Zsiráfbébi, elkalandozott messzire, ment egy nagy kamionnal világot látni. Olyan messzire ment Zsiráfbébi, hogy azt sem tudta, hogy fog visszajönni, visszatalálni Zsiráfmamához. A kamion meg csak gurult vele egyre távolabb olyan messzire, ahol talán vége is volt a világnak....
357. szám Vers

Rezzenetlenül

feléd sem nézek de halálom még így is szemedben hegedül síromban fekve is potyog rám mézed abszurdan és keserűn   (kínomban írom – mi természetes állapot, meleg s otthonos; ahogy az idő múlik – az, mi iszonyatos) Baracska, 2007.10.04. január hónap,  harmadik díj 0
353. szám Vers

Kit érdekel

– Koldus az árokszélen, – kivert madár az ágon, – lassuló szívverésem, – moslék vizem, – hadtápom. – Az, kit az Isten megvert, és talán fel sem támad, – az üres temetőkert, – a nyakból vérző állat. – A világ-egyedülség, – az, amit nem találunk, – bennünk, – bennem...
355. szám Széppróza

A karácsonyi nyúl (Csúfpróza)

Tudjuk, hogy van szép ember-csúf ember; szép idő-csúnya idő; szép lány-csúnya lány; tehát ha van szépirodalom… csúfirodalomnak is kell lennie. (Formális logika…) A csövi – villámcsapásszerű felismerésként – rájött erre, és legott megalkotta a csúfprózát. Tessék!… A nyúl, egyszerű mezei baknyúl volt – megöregedett. Érezte, hogy inai, izmai már...
356. szám Vers

Képlet

Fullánkjainkat egymásba tolva, dünnyögve, sírva, haldokolva, szolgáink előtt földig hajolva vagyunk mi, így-úgy magyarok. Siratjuk a meg nem kapottat, elhajítván a be sem kopottat, dicsérjük azt, ki eleget lophat. Nem érti ezt a fene se… Büszkék vagyunk a remek észre, a ködbe foszló vén tengerészre, Talán nem késő. Vegyük...
357. szám Vers

Minek örüljek?

Amikor meghallom, a guta kerülget, Ezt a három gyakori szót: „hát minek örüljek?” Egészségtől arca majd kicsattan néki És, hogy szórja pénzét, borzasztó azt nézni. Gyönyörű a háza, boldog a családja, Még a kiskertjét is más ember kapálja, A panasztól mégis be nem áll a szája Elsárgul mérgében, ha...
353. szám Vers

Dermedt Szív

Télbe fordult már az idő a fagyos reggel mosolyog. Szemében ott a jövő, talpa alatt hó ropog. Deres tekintete távolba néz, tudja, most övé a világ. Bamba vigyora keserű méz, nem nő mostan virág. Szegény ember csontig fagyva, csupasz ág alatt mély álomba ér. Fekszik, rongyokba magára hagyva, ereiben...
355. szám Széppróza

Túlélés 2. rész

Mit ad Isten a „harmadik felvonás” ismét összehozott vele. Megint csak vezetőként Angyalföldön. Az arcunkat csaknem véresre borotváló, jeges szél minduntalan a Dunába akart söpörni bennünket az Árpád híd kéttenyérnyi vaskos jégpáncéljáról. Saroknyi hely nem akadt a közelben ahová védekezésül behúzódhattunk volna. Ez a „söpörni való szemét” (munkavezető) rajtunk...