Volt egyszer, hol nem volt az operenciás tengeren is túl Zsiráfbébi, elkalandozott messzire, ment egy nagy kamionnal világot látni. Olyan messzire ment Zsiráfbébi, hogy azt sem tudta, hogy fog visszajönni, visszatalálni Zsiráfmamához. A kamion meg csak gurult vele egyre távolabb olyan messzire, ahol talán vége is volt a világnak. Egyszer csak megáll a kamion és nem ment tovább elfogyott az üzemanyag! Sehol egy benzinkút, ahol a kamion vezetője tankolhatott volna. Látva ezt a soför, a kamion vezetője most mitévő legyen? Hiába volt rengeteg pénze még sem tudott útjára menni, mert a pénz nem változott át üzemanyaggá. „Szökőévben” egyszer arra gurult néhány autó, de észre sem vették a kamionost, elszáguldottak mellette nevetve. Zsiráfmama meg csak aggódott, mi lesz az ő zsiráfbébijével, hogy fog visszatalálni szülőhazájába. Zsiráfbébi sosem volt félős, odaballagott a kamion vezetőjéhez bekopogott a vezetőfülke ablakán! – Szia te „hős” kamionvezető! Na most légy nagyon okos!
– Senki nem akar segíteni, nem akar észre venni? Na majd én, meglátod! – Zsiráfbébi kiállt az út közepére. A kamionsofőr meg nyakába akasztotta az elakadásjelzőt.
Lássatok csodát gyerekek, Zsiráfbébi segített! Megállt minden autós, adott üzemanyagot mindegyik, amennyit csak tudott, Zsiráfbébi megköszönte. Egy másik táblára írta köszönjük, hogy jó emberek vagytok! Közeleg a karácsony ünnepe hazamehetünk.
Zsiráfbébi visszatalált zsiráfmamához és boldog volt mindenki a földön.
Kedves gyerekek a mesének vége, de folytatás is lehet ha akarjátok. Írjatok az internetre a Fedél nélkül szerkesztőségébe.