Születésünk óta árnyékban élünk, a nagy emberek árnyékában. Mi csak azért lettünk, hogy kiszolgáljuk az úgy mondott felső tízezret: De önérzetünk elvenni nem tudták, bár nagyon szeretnék.
Lenéznek bennünket, belénk rúgnak, néha le is köpnek, de megtörni nem tudnak. Megpróbálunk elbújni az árnyékba, szűk sikátorokba, hidak alá, sűrű erdőbe, pincék mélyére. Próbálunk emberek maradni. Nagyon nehéz, de birkózunk és harcolunk, bár sokszor kilátástalan a helyzetünk és sokan feladják és távoznak a túlsó oldalra.
Én azt mondom sorstársaimnak, hogy soha nem szabad feladni.
Az árnyék megóv, jótékonyan befed és eltakar.
Egy ember ki évek óta árnyékban él.
