Vágyódás a gyermekkor után

Mily jó volt a porban játszani,
S homokból várat építeni.
Várat építettem homok tetejére,
Akkoriban volt ám igazán szép élet.

Nőttünk lassan (nőttünk) nőttem,
Amikor (rájöttünk) rájöttem
Nem is olyan rossz az élet,
Mint ahogy más elmesélte.

Most látok már tisztán mi lett a gyerekekkel,
Azon veszem észre deres öregember.
Ha azért még egyszer hat éves lehetnék,
Mindent amim csak van, mindent érte adnék.

De én már gyerek többé nem lehetek
Sőt, öregember sem sokáig leszek
Mert elvisznek engem a mennyei szentek
Arany koporsóban a mennyekbe visznek.